Fecske Csaba | Nyáresti gyerekversek

Fecske Csaba 2021. augusztus 22., 09:38

Valahonnét a hegyekből
érkezik az öreg este,
megfürödne, de röstelli,
hogy izzadt ingét levesse.

Feljön a Hold, vízbe perdül,
úgy csillog, mint arany érme,
egy öreg fűz kap utána,
de a szellő üt kezére.

Szegedi Katalin: A levendulagyermekek – illusztráció Finy Petra A darvak tánca című könyvéhez (Cerkabella Kiadó, 2015)

A Ménes-patak

Rekettyék közt fut a Ménes,
kőbe botlik, nagyot csobban.
Melege van már a Napnak:
megmártózik a habokban.

Kertek alatt úgy sötétlik
mintha gyötrő gondja volna,
pedig könnyű fecskeszárny és
fürge pisztráng csiklandozza.

Valahonnét a hegyekből
érkezik az öreg este,
megfürödne, de röstelli,
hogy izzadt ingét levesse.

Feljön a Hold, vízbe perdül,
úgy csillog, mint arany érme,
egy öreg fűz kap utána,
de a szellő üt kezére.

Hold borzong

Rőt lombú erdőszél,
tört ággal zörgő szél.

Lúdbőrző tó tükrén
hold borzong, csillagfény.

Templom néz dombon túl,
tornyából hang csordul.

Minden tűz ellobban,
bújj hozzám álmomban!