Z. Németh István | Vissza

Z. Németh István 2021. augusztus 28., 10:05

A diók nem feketék, ahogy lábad elé
hullnak. Édesanyád haja fekete még,
szemében öröm csillan. Mézédes
szőlők tányérodon. Valahol legbelül
átszellemült mosollyal alszik az Isten.

Szkukálek Lajos: Belső tér I.

Amikor átkelsz a titkos folyosón,
a hajadba olyan pillanatok ragadnak,
amelyeket nem éltél kellőképpen át.
Laptop a kézben, nézed: papírsárkány.
Nyelveden a zöld tabletta immár papsajt.
Szobád templombelső, hard rock
helyett orgona szól, s bekopog hozzád
újra egy apró gyermek. Haja illatával
válik teljessé az időutazás.
És a faliórák állnak. Le nem veszik
rólad szemüket a hattyúk a tavon.
Leszakítasz egy súlyos, kövér almát,
mert megvan hozzá mindegyik fogad.
Érzed a hársfák távoli illatát, megbír
a hinta, lassan, élvezettel hajtod.
Az újságok arról írnak, béke van,
törékeny, ám annál értékesebb.
A diók nem feketék, ahogy lábad elé
hullnak. Édesanyád haja fekete még,
szemében öröm csillan. Mézédes
szőlők tányérodon. Valahol legbelül
átszellemült mosollyal alszik az Isten.

 

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. augusztus 21-i számában)