A Magyar PEN Club sorozatzáró zenés felolvasóestjén vehetettek részt az érdeklődők 2021. augusztus 30-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A negyedik alkalommal megrendezett esemény zenei részekkel egészült ki, szó szerint is, hiszen utolsó dalként a közreműködő Blahalouisiana nevű zenekar olyan szerzeményt játszott, amely a jövőben megjelenő lemezen lesz hallható, témája okán azonban a rendezvényhez közvetlenül is kapcsolódik.
A Magyar PEN Club sorozatzáró zenés felolvasóestjén vehetettek részt az érdeklődők 2021. augusztus 30-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A negyedik alkalommal megrendezett esemény zenei részekkel egészült ki, szó szerint is, hiszen utolsó dalként a közreműködő Blahalouisiana nevű zenekar olyan szerzeményt játszott, amely a jövőben megjelenő lemezen lesz hallható, témája okán azonban a rendezvényhez közvetlenül is kapcsolódik. Mindez szép lezárását adta az eseménynek. Ugyanakkor Szajkó András dalszövegei méltán beleillettek a felolvasóest irodalmi szövegei közé, tehát gazdag költészeti és akusztikai élményt biztosított a program, „ez a baráti este”, miként Turczi István fogalmazott. A záróeseménynek olyan költők voltak a meghívottai, akik valamilyen módon több éve kötődnek a Magyar PEN Clubhoz vagy Turczi István irodalmi munkásságához. Most tizenegy szerző olvasott fel a verseiből: Zsille Gábor, Király Farkas, Székelyhidi Zsolt, Nagy Zsuka, Tolvaj Zoltán, Székely Szabolcs, Bajtai András, Toroczkay András, Hartay Csaba, Pál Dániel Levente, Babiczky Tibor.
A hangulatot Zsille Gábor könnyedebb hangvételű szövegei alapozták meg, aki lázadó jelleggel igyekszik ilyen verseket írni, hogy oldja a szerkesztői munkája során olvasott versek zömének borús hangulatát (a lázadó jelleg elmondása szerint a felolvasás módjában is megmutatkozott, abban, hogy papírról olvasta fel a költeményeit, mert „a költők szeretik a papírt”). „Hány végtelent él az ember, amíg az utolsóhoz ér?” – kérdezi Nagy Zsuka verse, az elmúlással több szerző is foglalkozott. Király Farkas például a magyar nyelv elveszítésének a veszélyét fogalmazta meg azokban a versekben, amelyeket a szovátai és sóvidéki utazásai alapján szerzett. „Állok a mostban és az akkorban”, tekint vissza a múltra és a székely létállapotra több versében is. Tolvaj Zoltán pedig az édesanyja emlékére írt nagy hatású alkotását olvasta fel. „Mert megjegyeztem valami elfeledhetőt” – írja Székely Szabolcs. A felolvasott versek nagy részében egy ilyen elfeledhető, de el nem felejtett esemény lesz szervezőerővé.
Emlékezetes élményt nyújt Pál Dániel Levente Ima Szent Annához című verse, ami elmélyítette és más kontextusba helyezte a „boldogtalan erejű szavak”-at, melyekből visszatekintve úgy látszik, mégiscsak volt elég, vagy éppen annyi, hogy egy „boldog erejű imává” álljanak össze.