az asszonyok szőnek s mi hallgatjuk
ahogy kattog a szövőszék
kiserkennek szálak ritkás hajukból
és simulnak bele a szövetbe
Az asszonyok szőnek
az asszonyok szőnek s mi hallgatjuk
ahogy kattog a szövőszék
kiserkennek szálak ritkás hajukból
és simulnak bele a szövetbe
a rongyszőnyeg színes kavalkádja
itatja be sokáig
szemérmesen hallgatott történeteiket
az asszonyok szőnek s az első szobában
földszagú, rizsporos képek vetülnek a falra
perzselt disznófület felező párok,
fogságban rekedt hosszú nyakú férfiak
mosószappannal formázott hajfonatok
vércseppek fehér lepedőn
az asszonyok szőnek s mi hallgatunk
hazavisszük a szőnyeget
mahagóni hajópadlóra terítjük
várjuk, hogy a rongyokból kibomlik
egy serdülő lány pimasz kacagása
Odüsszeusz
Falánkság
megtörli a száját
s feláll az asztaltól
az utcára érve
hallja a sziréneket
cigit kérnek vagy pénzt
a szemük homályos
a pilláikra rászáradt a só
undorodik mindentől
amibe beleágyazódik
s gyökeret vet
az éhség
de végigsimít rajtuk
a keze halszagú
a gyomra megrándul
míg kitörli a füléből a viaszt
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. augusztusi számában)