A hét szerzője rovat a Petőfi Kulturális Ügynökség Kárpát-medencei Programigazgatósága KMI 12 programjának tizenkét alkotóját kívánja reflektorfénybe helyezni. Rovatunk e heti vendége a Magyar Írószövetség Debüt-díjával kitüntetett junior költő, Nagy Lea, akitől ma a tizenkét szerző életművéből ízelítőt és keresztmetszetet nyújtó, hagyományteremtő szándékkal kiadott Bennem a többi című, KMI 12-es antológiában megjelent verseiből közlünk válogatást.
Iránytű
Elvágyom. Egy innen alig látszó csillag bolygójára.
Hogy onnan nézve, ide vágyhassak el. Ide, a messziségbe.
Mint a megfáradt öregasszony a platónia tetején. Ahogy
sok ezer éve is már, ők is elvágynak a perem közepére. A
jegenyék csúcsán meghasadnak majd, mint a falnak támasztott
homlokzatok. Mert még zúg a vér. Mert még tart a hús.
A szarvasok félkörben fekszenek el mellettük.
Az öregasszony és a kislány mellett.
Szarvaikkal irányt mutatnak a bolygók felé.
Onnan tudni, hogy mikor érdemes felnézni.
Szemeikkel irányt mutatnak a föld felé.
Innen tudni, hogy mikor érdemes nem lenézni.
Az öregasszony s a kislány örök kényelemben élnek.
Ők és a szarvasok. A szarvasok, akik irányt mutatnak nekik.
A harang dobban, a föld megmozdul. Innen tudni, hogy
már késő. A szarvasok szaladnak, az öregasszony süllyed.
A kislány álldogál továbbra is. Nézi maga körül a világot,
a süllyedő öregasszonyt és a rohanó szarvasokat. A kislány
még friss és üde. Nem tud szaladni, és nem tud süllyedni sem.
Csak nézi a bolygót, számolja a perceket, nézi az irányt.
Elvágyódik. Egy innen alig látszó csillag bolygójára.
Hogy onnan nézve, ide vágyhasson el. Ide, a messziségbe.
Apa
Kötött pulóverben
áll és kávéját issza
velem szemben
az erkélyen.
Nem nézünk egymásra,
mind a ketten a hajnali
munkába igyekvő
kisembereket figyeljük.
Csend van, eltekintve
az autók zajától.
Nem figyel rám,
miközben azt mesélem,
hogy holnap hajléktalan leszek.
Legyint.
Azt mondja, anyád majd megoldja.
Sosem hitt nekem.
Az utak bedugultak,
mint egy kormos
koszorúér, nem
lökik tovább a
vörös Suzukikat.
Csak álldogál továbbra is.
Nem néz rám.
Csend van.
Vörös
Cigarettát tesz a szájába,
a zsebében kotorászik.
Megtalálta.
Öngyújtó.
Vörös.
Felemeli. Összehúzza szemöldökét.
A hüvelykujja a tűzkövön.
Elkezdi mozgatni.
Csak.
Szikra.
Serceg, ahogy újra próbálja.
Tompa hanggal dobban
be a kiengedett gáz.
Már ég.
Rágyújt, és visszarakja zsebébe
az izzó tüzet.
Örökre
Eltűnt.
Örökre.
Látták a vasútnál.
Egy jegyet kért, csak oda.
Bele a lemenő napba,
mint egy klisé filmben.
Kabin.
Sín.
Bőrönd.
Minden adott,
kis hotelszobákban száll meg.
Kiissza a bárszekrényt,
rágyújt.
Cigarettát sodor a vonatjegyből.
Csikk.
Elnyomás.
Kocsmákba megy,
beleszeret a fél éjszaka.
Legyen ki után sírni
másnap, amikor eltűnik örökre.