néha már inkább becsuknám
a lelki szemeim annyira
zavar a távolság
egy nagy örvényből hogy
rántsam ki magam
africa a minute passes
kell néhány sor arról hogy csöpögött a csap
valami idegesítő hang kitölti
a még idegesítőbb csendet
vagy ha valami szebbet akarok mondani
a beszűrődő utcai lámpa fénye
sárgára festette a szobát
mint régi könyv elszíneződött lapjait
én meg úgy néztem ki tőle
mint egy epebajos gyerek
figyelsz vagy túl hosszú vagyok?
az öledbe fészkelnék
ha lenne ott nekem hely
hogy ott mit csinálnék
rád bízom.
ha majd egyszer megtanulom helyesen
akkor nagyon jó leszek
egyelőre mosolyogsz rajtam
még van mit tanulnom
van hová fejlődnöm
néha odaengedsz az asztalodhoz
ahogy megjósoltad
nekem túl magas
zárójelekbe rakok néhány sikolyt
figyelő tekinteted alatt
azt mondod megvédsz
zárójelbe raklak téged is
te bezársz engem
mosolyogj bébi
nem mondom hogy mennyire
utálom ezt a szót
mert azt is be kellene zárnom
hogy lényeg ne maradjon
csak annyi
most már tökéletes másolat vagyok.
néha már inkább becsuknám
a lelki szemeim annyira
zavar a távolság
egy nagy örvényből hogy
rántsam ki magam
éljek a mának és legyek önmagam
nem magam elől rejtőzöm el
csak nagyon unatkozom
életre kelt szimuláció
fogod a kezem míg írok.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. augusztus 21-i számában)