A nemlétedtől félek,
a madarak könnycseppnyi szívétől
e hideg, hótalan, pöffeteg éjszakában.
A nemlétedtől félek,
a madarak könnycseppnyi szívétől
e hideg, hótalan, pöffeteg éjszakában.
A kígyónyelv-villanásnyi időtől,
amit úgy adsz,
mint vak az arcát a nevetésnek.
Szemöldök-szemét az egyetlen
ég alatt. Sziták a lángokon.
Éji drótok és üstökösök ideje,
az ijedt párnahuzatoké.
A filmcsillag sóhaja,
mint orrbadörgölt nyár.
A dögevők tarkója
kemény és száraz.
Óvadék minden szakavatott metszés.
Méztettek az embernedv-gyalázás
szünetében,
itatós fák, bolyhos lámpaernyők,
combra zuhant hajszálak,
csorba poharak tejnedv-gyönyöre.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. szeptemberi számában)