Korunkban valóságos kulturális jel- és értékváltás zajlik. Megváltoznak kommunikációs módok, új technikák, nyelvi kifejezésmódok jönnek létre. A gyerekek ebben – úgy tűnik – jól elboldogulnak, de közben az emberiség kulturális örökségének java része alig érinti meg őket.
Korunkban valóságos kulturális jel- és értékváltás zajlik. Megváltoznak kommunikációs módok, új technikák, nyelvi kifejezésmódok jönnek létre. A gyerekek ebben – úgy tűnik – jól elboldogulnak, de közben az emberiség kulturális örökségének java része alig érinti meg őket. Pedig a nyelvi hagyományok ismerete jó kalauz a boldoguláshoz.
Hazai és nemzetközi felmérések mutatják, hogy folyamatosan állandó a funkcionális analfabéták vagy félanalfabéták aránya (kb. 30%), vagyis azoké, akik nem olvasnak és nem írnak, akkor sem, ha jártak iskolába. Gond van a szövegértéssel: a tegnapi irodalom nyelvezete sokak számára érthetetlen (a mai pedig olvashatatlan, mert az irodalom tudatosan elhagyta a nyelvi minta szerepét), a hivatalos, mindennapi szövegek értése pedig – a szövegezők „rejtjelezése” miatt is – katasztrofális.
Nemzedékek közös, összetartó kultúrkincse a klasszikus magyar irodalom. Ha csak a Toldit, milliók valódi élményét tekintjük, állítólag ma már az első éneknél akadozik az oktatás (kedvelt példája ez a szövegértéssel foglalkozóknak):
• Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel…
Mi az az ösztövér, meg a kútágas, nem beszélve a hórihorgasról és a gémről! Szerintem nekünk, korábbi korosztálynak akkor is érthető volt, ha éppen nem jártunk még a pusztán, valahogy „összeraktuk”. Esetleg a magyartanár elmagyarázta. Ha pedig nem, akkor olvastuk, mondtuk, bennünk élt. A mai diák – állítólag! – nem érti, és ezért nem is folytatja az olvasást!
Ennyire változna a nyelv? Igen is meg nem is. A Toldinál maradva: ez a mű valóban a magyar nyelv kincsestára. Pásztor Emil Toldi-szótárában 2873 különálló szó szerepel. Ebből vajon mennyit nem ismerünk? Hogy a Toldi értelmezésével már korábban is lehettek problémák, jelzi, hogy Lehr Albert tanár úr (aki még Arannyal is találkozott) sok kiadást megért, a magyartanárokat és a nebulókat segítő munkájában magyarázta az elbeszélő költemény szinte minden sorát. A Toldiban benne van a magyar nyelv sokszínűsége és a fél magyar művelődéstörténet! A Toldi – és persze Petőfi, Madách, Jókai, Mikszáth, Móricz – olvasása a magyar nyelv magas szintű ismeretéhez vezet, olyan ismerethez, amely mind a Gutenberg-, mind az internetgalaxis világában, és tegyük hozzá, ennek kapcsán talán a mindennapi életben, a biztosítási kötvények és a jogszabályok világában is eligazít. Aki egy irodalmi művet megért, meg akar érteni, fejtegeti szókincsét, jelentéseit, annak jó esélye van arra, hogy egy adótörvény bonyolult értelmét is kibogarássza.
Ha a régies, népies, történeti szavainkhoz akarunk utat találni, vegyük kézbe például Burget Lajos Szótárház című könyvét (Print-X Kiadó, 2004). Burget Lajos csakúgy, mint Lehr Albert, segíteni akar a gyerekeknek: olvassatok, mert az olvasás az jó, az személyiségetek, életetek kifejlesztésének és kiterjesztésének lehetősége. Nem baj, ha valami elsőre nem világos, kiderül a következő mondatból, vagy ha nem, akkor itt van ez a szótár: a régies, népies, történeti szavak lajstroma és jelentésük megadása – s mivel vizuális világban élünk, ezt sokszor illusztrációkkal, H. Németh Katalin festőművész rajzaival teszi.
Pusztán az érdekesség kedvéért ideírok néhány olyan szót, kifejezést, amelyet Lehr Albert magyarázatra érdemesnek tartott a 20. század elején:
• pásztortűz, tenger pusztaság, Felült Laczkó a béresek nyakára, tilalomfa, általút, levente, suhanc, Isten haragja, komor bika, zokszó, korhol, add ki a jussomat, karját elereszte, buvában, palánk, vastag tréfa, kivert kan, nyomban…
Mint látható, sokak magyarázatára ma nincs is szükség, mert nem enyésztek el az elmúlt évszázadban. Mások viszont igen.
Burget Lajos szótára az abajgattól a zsurlóig mintegy 4000, a kötelező irodalomban előforduló, elsősorban a nyelvi hagyományhoz kapcsolódó szót (pipatórium, szarufa, tökkelütött, vizesnyolcas, zsandár), állandósult szókapcsolatot (pl. apostolok lova, garabonciás diák, hetedik mennyország, Hencidától Boncidáig, Luca széke), ritkán tulajdonnevet (Bergengócia, Tündérország) magyaráz meg. A szótárban igék, főnevek, melléknevek, egyszerű és összetett szavak, állandósult szókapcsolatok is helyet kaptak. A magyar szavak mellett az irodalomban és a korábbi köznyelvben előforduló görög és főleg latin eredetű szavak is szerepelnek. A szótár lapozgatása önmagában is érdekes szóbúvárlat: próbálják csak meg egyszerű szókincsbővítés (nyelvi találgatás) céljából forgatni. Mindenki talál benne újdonságot! Lássuk csak!
• oskola – az iskola neve régiesen
• pákosztos – torkoskodó, mindenbe beleevő gyermek, macska
• rozsólis – fűszerekkel ízesített, édes szeszes ital
• szófia beszéd – üres mendemonda, alaptalan pletyka
• tilinkó – népi fafúvós hangszer
• üszök – hamvadó parázs; tüzelőanyag parázsló darabja
• ványolás (kallózás) – gyapjúszövetek kikészítésének az a módja, mikor a szálakat a szövet mindkét oldalán többé-kevésbé egységes nemezréteggé tömörítik
• zsebrák – fosztogató, kóborló zsoldos a XV. századi Magyarországon
• zsindely – tető fedésére használt hosszúkás falemez; minden zsindelyt szeggel erősítenek a tetőlécekhez, az egymás alatti sorok pikkelyszerűen borítják egymást
Talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy az emberiségnek s az egyénnek egyetlen esélye a műveltség, s ennek alapozása, bővítése nagy részben nyelvi kérdés. Érdemes barangolni a nyelv, a nyelvi hagyomány óriási birodalmában!