Pál-Lukács Zsófia | Az emlékezet szent helyei

Pál-Lukács Zsófia 2021. október 04., 07:40

Most újra vendégségben lehetünk Pannonhalmán. A Néprajzi Múzeum és a Pannonhalmi Főapátság együttműködésében nyílt, „Az Év Kiállítása 2021” címre jelölt Láthatatlan spektrumok című kutatásalapú művészeti kiállítás során átélhetjük a szerzetesközösség vedégszeretetét.

Pannonhalma - Láthatatlan spektrumok, 2021 - Fotó: Bach Máté

A Pannonhalmi Főapátság Láthatatlan spektrumok című művészeti kiállításáról

Vendégnek lenni a Pannonhalmi Főapátságban – azt hiszem, sokunk emlékezetében „csillogó tárgy” az apátság, a magyar kultúra meghatározó szent helye, „az ország legősibb háza”, melyet Szent István király is otthonaként szeretett. Tudjuk, mit jelent csendben lenni a Bazilika díszes bronz főkapujában állva. Ezek az apátság számára is kiemelt fogalmak: a vendégség és az emlékezet az apátság két évét, tematikus évadjait kötik össze. A 2020-as évet, amikor a világjárvány idejében csak spirituális vendégségben lehettünk Pannonhalmán és a 2021-es esztendőt, amikor megadatott a közös emlékezés időszaka, az apátság újra a személyes és közösségi emlékezet helyszínévé válhatott. Az emlékezet éve nemcsak a múlt felé nyit; elkezdődött ezzel a Pannonhalmi Főapátság négyéves készülődése, „az emlékezés (2021), a megújulás (2022) és a zarándoklat (2023) évén át az ünnep (2024) esztendeje, a pannonhalmi bazilika felszentelésének 800. évfordulója felé tartunk”.

Pannonhalma - Láthatatlan spektrumok, 2021 - Fotó: Bach Máté

Most újra vendégségben lehetünk Pannonhalmán. A Néprajzi Múzeum és a Pannonhalmi Főapátság együttműködésében nyílt, „Az Év Kiállítása 2021” címre jelölt Láthatatlan spektrumok című kutatásalapú művészeti kiállítás során átélhetjük a szerzetesközösség vedégszeretetét. Most a pannonhalmi szerzetesek, Dejcsics Konrád OSB a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója, Binzberger Ákos OSB, Hirka Antal OSB, Várszegi Asztrik OSB, Hortobágyi T. Cirill OSB, Borián Elréd OSB, Kisnémet Fülöp OSB, Dejcsics Konrád OSB, Biriszló Lőrinc OSB, Szabó Márton OSB és Jurinka Szilveszter OSB kivételes lehetőséget teremtenek arra, hogy a saját emlékezetükben fontos tárgyak a nagyközönség látóterébe kerülhessenek. Ennek eredménye lett a Frazon Zsófia kurátori vezetésével irányított kiállítás egyik fejezete „szubjektív archívum” címmel; olyan tárgyakat emel ki a főapátság több száz éves gyűjteményéből (a múzeum, könyvtár, levéltár, iskola), amelyeket a szerzetesek tárgyakhoz kapcsolódó emlékei kötnek össze.
Ennek a tárlatnak is van színhelye-spektruma: a tárgyaknak a megszabott elrendeződése. Ehhez kapcsolódik a bencés közösség emlékei alapján kialakított gondolati tér. A kiállított tárgyak mellé írt szerzetes-falszövegek mély kapcsolódást hoznak létre a megfigyelő tekintet és az apátság történeti idejéből kiállított tárgyak között, művészeti alkotásokként is értelmezhetőek, szubjektív leírásokat adva.
Amikor a Pannonhalmi Apátság és a Néprajzi Múzeum közös szervezésében megvalósuló kiállítás során ezzel a tárlattal találkoztunk, figyelmünket először is a nemzeti kulturális vagyon részét képező könyvtár tere vezeti. Az itt őrzött muzeális dokumentumok megfelelő hátteret szolgáltathatnak fizikai és spirituális kiindulópontjainknak, a ráhangolódás fontos és védett helyei lehetnek.
A könyvtár teréből lépünk be a szubjektv archívumba, amely tehát a személyes kötődések tere, az a hely, ahol Dejcsics Konrád OSB megfogalmazásában „az emlékezet útjára lépve Isten jelenébe [....], az Isten közösségébe léphet az ember.” A szubjektív archívumban a kiállított tárgyak emlékezetes képet adnak a látogatónak, kiemelten fontosak ugyanakkor a a szerzetesek által tudományos, spirituális és személyes rétegződésekben írt falszövegek. Képet kapunk a kiválasztott tárgy sokféle hatásáról, például az Ákos atya választotta sárgaréz távcső egy csillagászati kutakodás rétegzett emlékeit őrzi és elvezet a főapátság mai diákközösségének belső tereibe, az éjaszakai égbolt talányainak kémleléséhez. Megjelennek az Antal atya által választott kormozott üveglemezek, amelyekre „Jedlik Ányos karcolta be a két rezgő mozgás és egy haladó mozgás összetételéből származó Lissajous-görbéket”. Ennek másolatát készítette el Palatin Gergely (1851-1927) pannonhalmi bencés, Jedlik tanítványa, majd 2018-ban Nemes Csaba grafikusművész gondolta tovább egy szénrajz-sorozattal, amely a gimnáziumi földszinti folyóson most is megtekinthető, vizuális üzenete az itt tanuló diákok sokrétű világára hívja fel a figyelmet.

Pannonhalma - Láthatatlan spektrumok, 2021 - Fotó: Bach Máté

Asztrik atya egy személyes ajándékot, a szobája falán függő Szent Benedek ikont is elhelyezett a kiállítótérbe, ami számára a személyes emlékezete szempontjából vált fontossá. A gyűjteményben látható püspöki címer pedig Asztrik atya élete vezérigejét fogalmazza meg, de helyet kap a főpapi mellkereszt is. Az emlékezet belső teréből kerül a látogató számára is megfogható közelségbe a Diákkápolna üvegfala, Szent Asztrik ereklyéje és az ereklyetartó, a legújabb főapáti kazulasorozat, pannonhalmi konvent hiteleshelyi pecsétnyomója és így tovább.
Az időszaki kiállítás második egysége a Főmonostori kiállítótér zártabb terébe kalauzolja vendégeit. Rögtön egy meghatározó szókapcsolat kezdi el vezetni a figyelmünket a kortárs művészek által létrehozott munkák szemlélésekor: a Villányi Csaba – Salát Zalán Péter animáló szövegének címe, travail de bénédictin, a bencés munka. Sok évszázados alkotó tevékenység is ez, amelybe a kiállításon két bencés szerzetes, Szeder Fábián (1784–1859) és Rónay Jácint (1814–1889) naplóinak narratív nagyítása révén nyerhetünk a szó szoros értelmében is, bepillantást (insight). A rendi életet meghatározó türelem, idő és fáradság a két művész kortárs megközelítése, tudása révén kerül ezúttal képileg is előtérbe az erre a célra épített fényképezőgép segítségével.
De hogyan kapcsolódott az idő során egymáshoz a tudás és a teológia, tesszük fel minduntalan a kérdést. Erre kínál válaszlehetőségeket Tranker Kata Pannónia hármas halma című megközelítése. A művész papírmasé domborművekkel elmondott története 220 millió évvel ezelőtti időkig megy vissza az emlékezetkutatásban (ha mondhatjuk így), és vezet bennünket a távlatba, a beláthatatlan jövőbe, létünk elképzelt tereibe-létformáiba.
Darwin evolúciós elmélete itt is továbbgondolásra késztet. Gosztola Kitti Ut fringilla című munkáját egy kalitkába zárt madár ihlette. A sokféle metaforikus jelentésképződést lehetővé tevő szimbólummal a Pannonhalmi Főapátság ebédlőjének egyik festményén is találkozhatunk: itt a kalitkába zárt madárka fölött ragadozó köröz. „A rácsok biztonságot adnak” – hirdeti kép a barokk emblémáskönyvek nyomán – hogy miképp találkozik mindez Darwin elméletével, illetve az apátság tudósszerzeteseinek munkájával, Gosztola Kitti apokrifje erre keresi a választ.
A tudás vizuális nyelvre történő átfordításával kisérletezik Albert Ádám – Lepsényi Imre The Taxonomy of Understanding Things című komplex munkája, a mesterségbeli tudás és a művészi kifejezés árnyalatait az ókori antik gemmák újraértelmezése révén mutatják meg az érdeklődőknek.
Személyes történetek adnak leírást egy korszakról. „Az emlékezet szelektív területében” jelentős, jelentősnek hitt és a jövőben jelentőségre szert tevő események formálják közös emlékezetünket. Most a Pannonhalmi Főapátság a közös munka eredményeként megnyitotta kapuját az emlékezet előtt, hasonlóan a kiállítótér utolsó stációjának felhívásához: KissPál Szabolcs Nyissátok ki a kaput! című munkája David Victor Tulman rabbi és kántor lehetséges pannonhalmi tartózkodásának belső idejét próbálja feltárni, megfoghatóvá tenni.
Frazon Zsófia muzeológus, a Néprajzi Múzeum tudományos titkára, a kiállítás egyik kurátoraként elvezet bennünket az apátság látható és láthatatlan tereibe, kortárs művészek munkáival hozza közel számunkra is azt a szent időt, amely jogot formál arra, hogy az emlékezet kitűntetett helye legyen. Ide íródik be a Láthatatlan spektrumok látványa és a Pannonhalmán tett látogatásunk meghatározó képsora is.