hajnalban olyan megvetéssel ébredtem
amilyennel nem szabadott volna tán
vége köztünk, mert már szánlak, édes
ki néz hát kire bután?
Ki mint veti, úgy alussza
Ma beléd vetem az ágyam,
ki mint az álmát,
kényelmesen,
ha úgy veled alszom,
vagy ha nem.
A szándék
Szándékomban állsz,
Vinném neked a szódás számat,
Mikor hideg, vagy ha langyos,
Vagy ha,
Lehetnél te a fontos.
Mondóka
vékony lécen állok
merni sem remélek
majd ha rád találok
tudhatom, hogy élek
benned élni már ok
repülni az égnek
fészkelni a fákon
hogy többé ne féljek
A vége-percek
hajnalban olyan megvetéssel ébredtem
amilyennel nem szabadott volna tán
vége köztünk, mert már szánlak, édes
ki néz hát kire bután?
reggelre se múlt a megvetésem
hogy lehettél ennyire suta
szeretem helyetted majd az estebédem
vagy inkább én legyek ostoba?
és valóban, még délben sem ettem
fogva tart és önmagamba űz
a hányinger, aminek magamat kitettem
belőletek árad ez a bűz?
Vázlat mondókához
azt hitted nem írom meg
a szerelmünket, amit tagadsz,
tudom, visszatart a tömeg
hisz csak parancsszóra haladsz
nem is haladsz, csak úgy ha lépsz
ellenem és magad ellen
felhúzod a falat, nem fogsz
szeretni sehogyan engem