Túrós lepény, mákos rétes, derelye,
Hátunk mögött van a világ eleje.
Varázsport a békából főtt levesbe,
Kortyintsd ki és brekegni fogsz izibe.
Behunyom szemem.
Sötét van, koromsötét.
Fülelek, lapítok,
Félek, a mindenét!
Egyedül vagyok és mégsem.
Titkos hangok, megnyúlt árnyak,
Jönnek felém. Ó, testvérkém!
Ne hagyj egyedül,
Álmodj velem,
Odakint tücsök ciripel,
Fogd a kezem!
Álmomban hős vagyok ismét,
Hiszed vagy nem?
Aludni nem lehet tüstént,
Maradj velem.
Megyek már, rohanok, nincs is sötét,
Álmomban szárnyalok veled,
Ki vagy te, honnan penderülsz elém?
Társam leszel vagy az én mesém?
Mutass nekem kalózhajót,
Lakatlan szigetet, kókuszdiót.
Fénylő kard övemben, juhúú,
Igazi titkos randevú.
Csatázzunk, mulassunk, cikk-cakk,
Jobbra üss, odasüss, nyissz-nyassz.
Csatázzunk, táncoljunk, csitt-csatt,
Üss is és ölelj is, piff -paff.
Jövünk az úton már visszafelé.
Álmomból riadok, ki vagy te, hé!
Válaszolj, mondd, hogy a barátom vagy,
Oszlasd el, űzd el a rémálmokat!
Virágszirmokban rejtőzünk,
Felröppenünk az égig,
Felhőkön ugrálunk, hopsz,
Ruhánkat rágja a kosz.
Nyelvünket öltjük egymásra, bárkire,
Nem vagyunk mi jólneveltek, hiszed-e?
Rosszcsontok vagyunk a javából,
Csippentünk egy arasznyit a tálból.
Túrós lepény, mákos rétes, derelye,
Hátunk mögött van a világ eleje.
Varázsport a békából főtt levesbe,
Kortyintsd ki és brekegni fogsz izibe.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. októberi számában)