A Lélekszilánkok, Katona Nick első kötete 2021-ben jelent meg a dunaszerdahelyi Vámbéry Polgári Társulás gondozásában. A könyvben szereplő lírai szövegek mindegyike külön-külön is megállná a helyét, ugyanakkor a kötet egésze különleges játékra csábítja befogadóját.
A Lélekszilánkok, Katona Nick első kötete 2021-ben jelent meg a dunaszerdahelyi Vámbéry Polgári Társulás gondozásában. A könyvben szereplő lírai szövegek mindegyike külön-külön is megállná a helyét, ugyanakkor a kötet egésze különleges játékra csábítja befogadóját. Bár a könyv Petőcz András tollából született utószava is segítségünkre lehet az értelmezésben, az olvasási „játékszabályokat” az első szöveg (Mondatok) elég világosan lefekteti. Ez az erős indítás egyfajta szerződés érzetét kelti, melyet az olvasás megkezdésével kötünk meg egy csupán szavakból és írásjelekből összeálló lénnyel: a lírai énnel. A könyv társszerzőivé, önjelölt elemzőivé alakulunk át a befogadás folyamatában, miközben kicsit a részeinkké is válik az irodalmilag megalkotott személy. De miféle alak ez? Milyen érzésekkel és gondolatokkal találkozunk a belső világában? Lelkének szilánkjai gyönyörködtetnek vagy megsebeznek bennünket? Elsősorban megállapítható, hogy ez a könyv nem csak harsány borítója okán színes jelenség. Formai szempontból a benne felvonultatott lírai szövegei többségében szabadversek, azaz rímtelenek, de műfaji tekintetben szivárványos bőséget tár elénk. Huszonkilenc írása közt akadnak versek, csokorba szedett lírai szösszenetek, haikuk, dialogikus költemények, hosszúversek is.
A Lélekszilánkok nyelvezetét és fogalmazásmódját legkönnyebben a találékony és a játékos jelzőkkel ragadhatnánk meg. Frappáns megoldásai, szokatlan, sok esetben meghökkentő képei miatt a műveket egyedi hangulat, egyfajta könnyed letargia hatja át. A szomorú, fájdalmas pillanatok is színekkel telítődnek. Az Eső című költeményben például a gyermekkori vágyakban való csalódás és a halálvágy egy eső utáni csillámló látomássá lényegül. A szövegeket szójátékok, angol és francia töredékek, vendégszövegek is gazdagítják. A kötet nyomokban Virginia Woolf, Nagy László, Tandori Dezső és József Attila utalásokat tartalmaz.
Valamennyi alkotást áthatja a szétesés érzete. Vissza-visszatérő erős ellentmondások szerepelnek a képekben, „egyszer fenn, aztán lenn, és vice versa.” Az egyén is képlékeny: Különböző változatokban teszi valósággá önmagát. Egyszer nőként, másszor férfi as hangon szólal meg, olykor nem is emberi lényként jelenik meg, hanem tárgyakká – szobává, bizonytalan mosollyá, műtárggyá –, vagy a nyelvvé lényegül. A legfelfokozottabb hangulatú szövegekben a megszólaló egyén még önmagát, szerepét, létének értelmét sem képes megfogalmazni: „Csak az nem világos, miért vagyok itt, ha sehol sem kéne lennem.”
A lírai én gondolatai és gondjai sem egysíkúak, így a felvonultatott témák terén sincsen hiány. Szerepel a kötetben a teljes megértés lehetetlensége, a depresszió, a létbizonytalanság, az élet és a halál banalitása, alvászavar, pánikroham, öngyilkosság, különféle függőségek, de magját a nyelv és az emberi kapcsolatok alkotják. Ez a fő téma összefonódva, egymást támogatva létezik ebben a szövegvilágban.
A nyelv leggyakrabban a szétesés ábrázolásánál jelenik meg, jelentéshordozó helyett, szerkezeti elemeire, szófajokra, írásjelekre, hangsúlyokra, szünetekre esik szét. Emellett ez a kötet sem mellőzi az érzések megfogalmazhatatlansága, a némaság fájdalmassága feletti bánatot. A nyelvhasználat, a megértetés vágya vezet a kapcsolatok témaköréhez. A kötetben ábrázolt viszonyok távol állnak az idilltől. Roncsoltak, hazugságokkal, meddő vágyódással és elutasítással telítettek, mégis sok esetben függőséget okoznak. A felejtés, a teljes elválás lehetetlensége is hangsúlyhoz jut, legintenzívebben az Együttlét című szövegben jelenik meg. A kötet párkapcsolatai nem válnak egyre élhetőbbé. Ismételten dugába dőlnek, s a lírai én megállapítja: „Néha ki kéne dobnunk / dolgokat. Ráma nélküli / képkereteket. / Megrepedt virágcserepeket. / A pohárban hagyott teafiltert. / Vagy egymást.”
Ez a kötet beenged egy érző, szerető és szenvedő szöveglény belső világába, de hogy mit viszünk át belőle a mi lelkünkbe, milyen szilánkok akadnak belénk, az csakis rajtunk áll.
Katona Nick: Lélekszilánkok, Vámbéry Polgári Társulás, 2021
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. októberi számában)