Pál-Lukács Zsófia | A fényképezés határhelyzetei. Szávai Géza Polcz Alaine-könyve a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron

Pál-Lukács Zsófia 2021. október 19., 07:24

Október 16-án, szombaton a Margó Irodalmi Fesztiválon Szávai Géza Az életed, Polcz Alaine – Asszony a hátországban című könyvéről Szabó T. Anna beszélgetett a szerzővel.

Fotó: Pál-Lukács Zsófia

Október 16-án, szombaton a Margó Irodalmi Fesztiválon Szávai Géza Az életed, Polcz Alaine – Asszony a hátországban című könyvéről Szabó T. Anna beszélgetett a szerzővel. Szabó T. Anna rögtön jó ajánlót adott a hallgatóságnak a könyvről, hiszen, mint elmondta, négyszer olvasta el ezt a több szempontból határfeszegető művet, amely megítélése szerint egyrészt az ismert pszichológusnőről, Mészöly Miklós feleségéről készített, kissé privát fotók miatt, másrészt az őszinteség miatt is határhelyzetben van. Ebből az elbeszélői pozícióból sok újat tud mondani nemcsak Polcz Alaine-ről, de Mészöly Miklósról is, akiket erős, szabad párként emlegetett.

Kettejük viszonyáról, Szávai Géza és felesége, Ilona házaspárhoz fűződő barátságáról, de Alaine és Ilona barátságáról is szól ez a könyv, a fotók ezt a barátságtörténetet is megörökítik. Ezzel kapcsolatosan mondta Szávai, hogy Alaine és Ilona viszonya sorsszerű volt, két sokat szenvedett nő talált a barátságukban egymásra; furcsa volt megmutatni a képek által az intimitásnak minden érzelgősséget nélkülöző viszonyát.

Visszaemlékezése szerint Polcz Alaine-nek túl sokféle elkötelezett tudása és felkészültsége volt, ehhez kapcsolódott az az ötlete is, hogy egy kedves barátnőjével, Bíró Bertával készítsen könyvet. Ebben Szávai Géza is szerepet vállalt a fotóival, a mű címe pedig ez lett: Az életed, Bíró Berta. Ugyanilyen alapon írta rá a címet most a saját könyvére Szávai, ami számára szokatlan beszédhelyzetet teremtett, hiszen Alaine soha nem tegeződött férfiakkal.

Szávai Géza gyerekkora óta szeret fotózni, pontosabban rögzíteni (mint mondta, egy kép nem kiállításra készül az ő tudatában), ezért mindig magával vitte a fényképezőgépet, amely olyan volt neki, mint most nekünk a mobiltelefon. Ezt Alaine is megszokta, így sok megható pillanatot örökíthetett meg, sokféle arcát látta meg Polcz Alainnek. A képek kapcsán több emlékezetes mozzanatot kiemelt, például szerinte Alaine-nek volt egy tipikusan „pszichológus-arckifejezése”, amit kedveltek, ám volt fölényes arckifejezése is. A képeken ennek szinte nyomát sem látjuk, „az indulat és jóindulat egyenletrendszere” jelenik meg előttünk, olyan lenyűgözően intim sorozatokon, mint a Kikerülés a rétre sorozat a kisoroszi természetvédelmi területen. Ahogyan Polcz Alaine találkozik a kikericsekkel, átadja magát a természetnek, kapcsolata Ilonával – egyike a legmeghatározóbb életképnek a könyvben.

A fotó is hozza az életet, mondta Szávai Géza. Ez a gyűjtőszenvedély Mészöly Miklósban is megvolt, akivel együtt alapították a Pont Kiadót. Barátok voltak? – kérdezzük, de Szávai ritkán használja ezt a szót; ahogyan fogalmazott, inkább szokatlan volt a viszonya Miklóssal, aki alkatilag a szerzetesnek és a katonának volt a keveréke. Ez megmutatkozott például a humorhoz való viszonyulásukban is; Mészöly humorértő ember volt de nem gyakorolta a humort. Ennek a viszonynak a jellegzetességeit készül megmutatni következő könyvében Szávai Géza, a készülő könyvben is szigorúan igazságos szeretne lenni és ugyanannyi oldalból áll majd össze, mint a Polcz Alaine-könyv.

Szabó T. Anna hívta fel a figyelmet rá, hogy van egy megrázó vonulata is a könyvnek, ami a Szávai család története, egy szökés és szabadulástörténet, illetőleg Polcz Alaine és a szerző erdélyiségének a története is.

A könyvben látható képek mintha annak tanúságai lennének, hogy mit jelent arcvesztés nélkül élni.