leszek köztetek, mint borítékon a bélyeg,
pontosan tudjátok,
milyen sejtek földjéből hajtott ki léptetek
s miféle földek teremnek
nyomokat bennetek.
Már most készítem koordinátáimat,
mettől meddig terjednek a látszatok,
és hol kezdődnek a zárak,
melyek mögött már csak a vér
s a gondolat mélytengeri áramai üzemelnek.
Már most készítem a valósággá mállott
elméletek naplójegyzetét,
a bestoppolt kabátzsebeket,
(a legapróbb se vesszen el)
íriszemben a kulcslyukak mögötti kérdőjeleket
s a törött propellereket
(melyeket minden zuhanás után összegyűjtöttem),
az önhiányos éjjeleket
s az érinthetővé szelídült képzeteket,
készítem a karomba kapaszkodók körme nyomát,
végigizzadt haláltusák
bordáim mögötti fészkeit,
könyveken, kilincseken, arcokon
az egyidejűség forró stigmáját,
már most fényezem a múltból kimaradt
sok lehetségest,
hogy mikor csak két dimenzióban
leszek köztetek, mint borítékon a bélyeg,
pontosan tudjátok,
milyen sejtek földjéből hajtott ki léptetek
s miféle földek teremnek
nyomokat bennetek.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. októberi lapszámában)