Néhány éve valaki kitalálta a nem létező tárgyak kiállítását. Van neki (szójátékosan) „ötletgizdája” és rendezője, úgy határozzák meg, hogy: „a magyar degeneratív grammatika korintoszi oszlopfője”. A megnevezésekből sugárzik: nyelvi ügyekről van itt szó. Például a következő állandósult szókapcsolatokat kívánta megjeleníteni:
* radai rosseb, halványlila dunszt, a kocka el van vetve, fába szorult féreg, eszed tokja, írói véna, az idő vasfoga…
Gazdag fantáziával elképzelték az állandósult szókapcsolatokban szereplő, régi szemléletmódot tükröző, de ma már világosan nem értelmezhető szóképeket. Persze tréfásan. Például halványlila füstöt egy üvegben (halványlila dunszt), elültetett kockát (a kocka el van vetve).
Az ötlet követőkre talált. Egy sátoraljaújhelyi középiskolában találkoztam a nem létező tárgyak alkalmi kiállításával. Az alkotók friss képzelőerővel például a következő állandósult szókapcsolatokat jelenítették meg:
*szöget ütött a fejébe (egy oktatási célú műanyag koponyába szöget ütöttek)
*kibújik a szög a zsákból (egy zsák, amelyből kilóg egy szög)
*itt van a kutya elásva (egy kutya – Morzsi – stilizált sírja)
*rosszul áll a szénája (összegyűrt széna)
*anya csak egy van (a kiállítási tárgy: egyetlen anyacsavar)
*elvesztette a fejét (tessék kitalálni!)
Pedig ezeknek a szólásoknak megvolt valamikor az eredeti, konkrét jelentése, csak az idő folyamán ezek elhalványultak, elfelejtődtek. Lássuk például ezeket:
• Itt van a kutya elásva (elhantolva, eltemetve)
A 16. századi Hans Sachstól eredeztethető német fabulából lett szállóigére megy vissza: Da ligt der hunt (itt fekszik a kutya; az idézet régies német nyelven szerepel). A szólás eredetét így magyarázza a szótár: „A mondás babonás hiedelmet őriz: ha valaki megbotlik, az annak a jele, hogy ott ördögtől elvarázsolt kutya van elásva, és alatta kincsek rejlenek. Az idők folyamán a szólásmondás eredeti, botlásra vonatkoztatott babonás tartalma átalakult (ezt nyelvünkben az Itt van az öregapád kincse elásva alak fejezi ki), és manapság valamely baj, bökkenő, nehézség jelzésére használják. A szólás több nyelvben a kutya szóval létezik, de a franciában és az olaszban nyúl, a spanyolban pedig a macska elem bukkan fel.”
• Rosszul áll a szénája (eredetileg: rendben van, jól áll a szénája)
A paraszti élettel kapcsolatos szólás. Amikor lekaszálják a szénát, egy ideig száradni hagyják a földön, erre mondják, hogy a széna rendben hever. A rend ez esetben azt jelenti: a lekaszált fű földön levő sora (egy rend széna). Tehát a széna heverhet jó rendben, innen ered a mai „rendben van” kifejezésünk is. És persze a széna heverhet rendetlenül, illetve elázhat, s akkor: rosszul, rossz rendben van (áll) az illető szénája.