bűzlenek a szemgolyók
a rothadó lélek szagától,
itt valahogy minden
szétmállik, nincs vér,
nincs kapkodó kéz
Délibáb
koromsötétben ünnepeljük
a feláldozásokat,
bűzlenek a szemgolyók
a rothadó lélek szagától,
itt valahogy minden
szétmállik, nincs vér,
nincs kapkodó kéz.
azt hiszed békülni jöttél,
szárnyakat és kötelet
ragasztasz a bőrre.
mikor álomból ébredsz álomba
csak arra emlékszel, hogy
sárkányt reptetsz és fuldokolsz.
Polaroid
Kutyaugatásokat festesz,
hópuha kattintásokkal
összezúzod a hajnalokat,
polgári lakások illatára
vadászol, emlékfoszlányokat
aggatsz a múlt századra,
keresed rajtuk önmagad,
sárgul itt minden,
rettegsz a találkozástól,
de nem tudsz elmenekülni,
s így beöltözöl egy polarodiba.