A Mester szól, hogy a pirkadat most jöjjön,
s a túlvilágot a pőre tájra fesse,
hogy sebként nyíljon meg a völgy fehér bőrén
vadászkutyák fényből kiharapott teste
A Mester szól, hogy a pirkadat most jöjjön,
s a túlvilágot a pőre tájra fesse,
hogy sebként nyíljon meg a völgy fehér bőrén
vadászkutyák fényből kiharapott teste,
és a gomolyfelhős puha égbe szúrjon
öreg Kraszna-havas könyörtelen orma –
hosszú fenyőlándzsák fűrészfogas élén
vörös lánggal teli páros vércsatorna.
A vidék kínjában osztozik a zsákmány.
Nyirkos ködök mélyén végtelen vadászat.
Fegyveres férfiak szaggatott hónyoma,
mint feszülő öltés, futja be a vásznat.
Nézi a Mester az éden romlott mását,
míg eszébe jut az eredendő vétek,
s rögtön kikeveri széles palettáján
örök kárhozatul az időtlenséget.