Pirosan parázslik pirkadatkor a nap,
Lilává lesz lassan az éj szürkesége,
Kopár kövek között egy juhpásztor halad,
Fehér gyapjas nyájat hajt a legelőre.
Zölden zizzen a fű, nyújtózik az erdő,
Csendjébe csicsereg sok madárlakója,
Színes szirmokat szór szanaszét a szellő,
Borzasan bólogat a bohó boróka.
Pirosan parázslik pirkadatkor a nap,
Lilává lesz lassan az éj szürkesége,
Kopár kövek között egy juhpásztor halad,
Fehér gyapjas nyájat hajt a legelőre.
Zölden zizzen a fű, nyújtózik az erdő,
Csendjébe csicsereg sok madárlakója,
Színes szirmokat szór szanaszét a szellő,
Borzasan bólogat a bohó boróka.
Barnán ballag az út, lassan, botladozva,
Nyikorog a szekér, két deres ló húzza.
Mellettük a gyeplőt tartva megy a gazda,
A kerék nyomában követi kutyája.
Dongó donog, lepke libben, fürgén, szépen,
Sárga, meleg sugarait ontja a nap.
A reggel jót rikkant egy rigó képében,
Pásztor s gazda fején már szalmakalap.
(Az alkotás az Egy a természettel című pályázatunkon különdíjban részesült.)