Lőrincz P. Gabriella | Versek

Lőrincz P. Gabriella 2021. november 23., 08:11

Hideg van.
Kopárra vetkezett a dúslombú erdő.
Karomban ringatnám gyermekem,
Üzenetben szól:
Nincs ideje. Felnőtt.

Kopriva Attila: Volóci tél (olaj, vászon, 80 × 80 cm, 2017)
Hideg

Hideg van.
Újra fűteni kell,
Mert egyedül, hidd el,
Én is megfagyok.
Hiába állnak strázsát ágyam mellett
Kivont karddal angyalok.


Hideg van.
Kopárra vetkezett a dúslombú erdő.
Karomban ringatnám gyermekem,
Üzenetben szól:
Nincs ideje. Felnőtt.


Vagy jöhetnél, mert fázom,
Ölembe hajthatnád fejed.
Azt mondod, késő,
Ősz van, hideg, nem lehet.


Parancs

A katona lőtt, bombát indított, talált.
Sikeres napja volt.
Gyermekkórház, öregek otthona, rehabilitációs központ.
Éjjel fáradtan hazatér,
Átöleli az asszonyt,
Megcsókolja,
Megsimítja gyermeke fejét, aki játék katonával játszik.
Apuka! Mi a parancs? Mondj egy célpontot, és lövök,
                                                   csak, kérlek, ne a macit.
A mosogatótálból a vizet
Az udvarra löttyinti, és rágyújt.
Bent megöleli a kisfiút és mesét mond neki.
A koordináták lelketlenek, gondolja, miközben
                                                    lassan elszenderül.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. novemberi számában)