Szálinger Balázs | A legnagyobb váradi költő

Szálinger Balázs 2021. november 18., 10:06

A hét szerzője, a KMI 12 József Attila-díjjal és Salvatore Quasimodo-emlékdíjjal elismert költő-író-drámaírója, Szálinger Balázs nagyváradi emlékeit idézi fel Ady Endre születésének közelgő 144. évfordulója apropóján.

Jánosi Andrea: Fekete Sas-palota - illusztráció a Kincses Képeskönyv Nagyvárad című könyvből

Alig 22 éves koromban Váradra utaztam újságírónak, hogy újságíró lehessek Váradon, ahogy Ady Endre lett újságíró Váradon, 22 évesen. A fiataloknak szóló irodalmi ösztöndíj első részletéből (37 500 forint) éles vászonnadrágot és zakókat vettem, hogy abban üljek a kávéházban, Ady kávéházaiban, és írjam a cikkeket és verseket, mint ő. Odafelé a vonaton Somlyó Zoltánt olvastam, mert Somlyó Zoltán azt írta: „Vonaton ülni… ifjan… gondtalan – / fantáziának szent szenzációja!”, és én ehhez méltón voltam bizakodó. Vártam a jövőt, ami a hatalmas, forró róna végén vár, de szplínes is voltam és magának való, és minél hamarabb vért akartam köhögni a Vér városában, mint minden rendes költő 1901-ben. A bőröm alatt mindenféle olvasmányélmények és költői ideálok pattogtak. Inkább ők kezdtek velem valamit, mint én ővelük. Megszállott voltam, majdnem egy évig éltem ott.

***

Zenész barátommal nemrég Váradon léptünk fel. Vagy tizenöt év után ez volt az első váradi éjszakám. Elsétáltunk a Mülleráj (ma Ady-múzeum) mögött, és a hátsó asztaloknál egy magányos versíróba botlottunk. Utcalámpák fénye alatt, tenyérnyi falevelek árnyékában ült kigombolt, fehér ingben, és másfél-két óra, részegségből kivezető beszélgetés után simán kijelentette: most, hogy Zudor János meghalt, jelen pillanatban ő a legnagyobb élő váradi költő. Tökéletesen működött a szájában ez a mondat, se gőg, se idiotizmus nem volt benne. Nyilvánvalóan megszállott volt. Én ma már meghaladtam az Adynak kimért 41 évet, és ez sok romantikával szemben felvértezett. A felszínen kiröhögtem, belül viszont azt gondoltam, milyen jó is lehet a legnagyobb élő váradi költőnek lenni, és ennek tudatában is lenni. Hogy mennyire értelmezhetetlen is ez a mondat Ady nélkül. Hogy a legnagyobb élő pozsonyi vagy barcsi vagy kecskeméti költő milyen tompán puffan ehhez képest, Ady Endre szelleme viszont egy ilyen suta, nevetséges szituációra is micsoda szakralitást képes húzni.

***

Az jutott még eszembe, hogy amíg magyar kultúra létezik, a legnagyobb élő váradi költő nevét minden váltásnál ki kellene hirdetni a Magyar Közlönyben. Hatalmas, örök presztízzsel járó vándorserleg. Amire születni kell, nem lehet csak úgy odavonatozgatni érte, mint valami hülyegyerek.