A hét szerzője, a KMI 12 József Attila-díjjal és Salvatore Quasimodo-emlékdíjjal elismert költő-író-drámaírója, Szálinger Balázs nagyváradi emlékeit idézi fel Ady Endre születésének közelgő 144. évfordulója apropóján.
Alig 22 éves koromban Váradra utaztam újságírónak, hogy újságíró lehessek Váradon, ahogy Ady Endre lett újságíró Váradon, 22 évesen. A fiataloknak szóló irodalmi ösztöndíj első részletéből (37 500 forint) éles vászonnadrágot és zakókat vettem, hogy abban üljek a kávéházban, Ady kávéházaiban, és írjam a cikkeket és verseket, mint ő. Odafelé a vonaton Somlyó Zoltánt olvastam, mert Somlyó Zoltán azt írta: „Vonaton ülni… ifjan… gondtalan – / fantáziának szent szenzációja!”, és én ehhez méltón voltam bizakodó. Vártam a jövőt, ami a hatalmas, forró róna végén vár, de szplínes is voltam és magának való, és minél hamarabb vért akartam köhögni a Vér városában, mint minden rendes költő 1901-ben. A bőröm alatt mindenféle olvasmányélmények és költői ideálok pattogtak. Inkább ők kezdtek velem valamit, mint én ővelük. Megszállott voltam, majdnem egy évig éltem ott.
***
Zenész barátommal nemrég Váradon léptünk fel. Vagy tizenöt év után ez volt az első váradi éjszakám. Elsétáltunk a Mülleráj (ma Ady-múzeum) mögött, és a hátsó asztaloknál egy magányos versíróba botlottunk. Utcalámpák fénye alatt, tenyérnyi falevelek árnyékában ült kigombolt, fehér ingben, és másfél-két óra, részegségből kivezető beszélgetés után simán kijelentette: most, hogy Zudor János meghalt, jelen pillanatban ő a legnagyobb élő váradi költő. Tökéletesen működött a szájában ez a mondat, se gőg, se idiotizmus nem volt benne. Nyilvánvalóan megszállott volt. Én ma már meghaladtam az Adynak kimért 41 évet, és ez sok romantikával szemben felvértezett. A felszínen kiröhögtem, belül viszont azt gondoltam, milyen jó is lehet a legnagyobb élő váradi költőnek lenni, és ennek tudatában is lenni. Hogy mennyire értelmezhetetlen is ez a mondat Ady nélkül. Hogy a legnagyobb élő pozsonyi vagy barcsi vagy kecskeméti költő milyen tompán puffan ehhez képest, Ady Endre szelleme viszont egy ilyen suta, nevetséges szituációra is micsoda szakralitást képes húzni.
***
Az jutott még eszembe, hogy amíg magyar kultúra létezik, a legnagyobb élő váradi költő nevét minden váltásnál ki kellene hirdetni a Magyar Közlönyben. Hatalmas, örök presztízzsel járó vándorserleg. Amire születni kell, nem lehet csak úgy odavonatozgatni érte, mint valami hülyegyerek.