Menekülök
talmi csillogású díszletek közül.
Magam mögött hagyok mindent,
mi Tőled elszakaszt
Menekülök
talmi csillogású díszletek közül.
Magam mögött hagyok mindent,
mi Tőled elszakaszt:
bábeli betonszörnyeket, szavakat
látszatlüktetést, látszatembereket
hamisan ragyogó kirakatokat, szemeket
zsírosan fénylő pénzkötegeket
hazugságvárakat, szitokhegyeket
csonka családot, elhagyott gyereket
fojtó szmogot, könnyeket
foszló aszfaltot, életet
álságos létnek minden zegzugát
rohadó világ halál-fuvallatát.
Élő szentélyedbe lépek
égig érő fák, gótikus falak közé
kupolává boruló sárga-zöld lombok alá
hol átsugárzik a szelíd őszi fény
dús pompával ékesítve templomod
ezerszín avarszőnyeg süpped lábam nyomán
lépteim alatt száraz fa reccsen
kósza ág rezzen, arcomba kap
vidám szellő levelet dob hajamra
zsoltárt zendít a madárcsapat
csengő patak mos néma követ
tiszta vizéből felhő integet
születés, elmúlás illata lendül
szívemben dicséret öröme csendül
jó Nálad lenni, itt minden igaz
Uram, szeretem nagyon
a te házadat.
(Az alkotás az Egy a természettel című pályázatunkon különdíjban részesült.)