Hallottam, ahogyan énekelt a hídon,
láttam fekete víztükrön elterülni,
kihűlt testét bőrömbe törölte,
lepedőim között melegedett.
Ő helyezte oda
Facsipeszek, szárítókötél.
Ráncos ujjai remegnek,
a lenvászon lepedőt két
fadarab közé illeszti.
A tűzhelyen érnek a vacsora ízei,
az időjárás plaszticitását próbálgatja.
Égszeletek szűrődnek át az anyagon,
rávetül a felületre,
egy pillanatra más árnyalatot ölt.
És mosolyog
Hallani kocsiajtó csapódásokban,
lépcsőházban, falakban,
látni levert pohár szilánkjaiban.
Erekbe próbál jutni,
ujjakat használ hozzá.
Hallottam, ahogyan énekelt a hídon,
láttam fekete víztükrön elterülni,
kihűlt testét bőrömbe törölte,
lepedőim között melegedett.
Whiskyt szürcsöl,
gondolataimat szívja tüdőre.
Felhőket lehel belőlük
szobám falaira a halál.
Erő
Gyerekkorában lőni tanították,
gyógyszerészetit végzett,
bevárta az érkező metrót,
a vonat elérte a maximum sebességét,
a kormányt 200 felett fordította el,
lekapcsolta magát a gépekről,
megtette a harmadik lépést.
A híd védőkorlátja két lépésnyi.
Ismeretlenbe lépni bátorságra vall,
ösztönnel szembemenni.