akire vársz
átlépi árnyad s a kövezett
járdákra köröket fest
arcán a lombok keserű zöldje
tollából rázza az éveket
körmöm alatt a föld
mikor kicsi voltam nagyon szégyelltem magam
a városon keresztül nyakig sárosan
húztuk a nehéz vasszekérre pakolt tököt
és mentünk előre mint lovak
mikor hallgatni kellett és nem volt kenyér
mikor anyánk reszketve levágta a tyúkot
szégyelltem kezén a vért
és szégyelltem a szégyellhetetlent
a pocakos hadnagyot
kinek apám előre köszönt
szégyelltem ha áradás alatt kihordtuk a vécét
és a zsákokba kötött kutyakölyköket
mikor a legolcsóbb párizsit keresve bejártuk a boltokat
és szemünkben csillogott az öröm
mikor levi beszart és a focipályától szaladtunk haza
én kissé távolabb
ne lássák hogy együtt jöttünk
mikor skarláttól feküdtünk az ágyban
és nagyanyánk kapával a hátán elment házunk előtt
és felénk sem nézett
és szégyelltem a szégyellhetetlent
hogy nem tudtam soha megtanulni a kátét
ha mások kezére néztem
kezem hátra raktam
ne lássák körmöm
alatt a földet
(csak egy napra szállj alá a földre)
csak egy napra szállj alá a földre
a madarak nyelvét tanítsd meg nekem
míg bedeszkáznák füleimet végleg
és szemeimre szurkot öntenek
hogy megértsem miért is térnek vissza
e fanyar vidékre míg én távolabb
remegő karokkal csapkodok a porban
felejtett városok romjai alatt
beszélnek hozzánk a lángok
mondá anyám
majd a cserépkályha ajtaját kinyitja –
ők az itt felejtett lelkek,
könnyük átpereg a rácson;
ilyenkor estidőben – mondá anyám –
várják gyermekeik visszatértét;
hallod suttogásuk,
egymásnak mondanak imákat,
hallod hozzánk beszélnek a lángok,
könyörögnek;
szólj nekik ha gyermekeik látod
szuszog faladban
akire vársz
eljön majd egyszer
szoknyák pihéit dugja alád
hidakról köpköd és nézi mint remegnek
sáros hullámokon a vadrucák
akire vársz
átlépi árnyad s a kövezett
járdákra köröket fest
arcán a lombok keserű zöldje
tollából rázza az éveket
akire vársz
szuszog faladban
nyelvén a zacc ajka repedt
ágyadra dőlsz ő ledobja rongyát
nikotinsárga és
meztelen
haza
(attól rettegek egy nap megébredek és a szavak eltűnnek fejemből
és mondani szeretném indulok haza
de csak ajkam mozog és nem mondok semmit)
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. novemberi számában)