Dr. Balázs Géza |  Apák és fiúk, vagy inkább fiaik?

Dr. Balázs Géza 2021. december 08., 08:55

Foci, Fortepan, Fotó: Zsanda Zsolt
Nyelvi barangolások (31.)

Levelet kaptam: „Kedves Géza! Az Almafák – Futballmesék apákról és fiúkról cím helyesírása rossz. Helyesen Futballmesék apákról és fiakról vagy apákról és (az ő) fiukról – tehát rövid u-val – lenne jó. Az apa és a fia vagy fiai viszonyfogalom, egyik a másik nélkül nem létezhet. Az apát a gyereke, a fiát az apa teszi fi-vá. A Lányok és fiúk cím helytálló, az Apák és fiúk nem. A hosszú ú-s fiúk ellentéte legfeljebb a felnőtt férfiak lehetne. Ugyanígy rossz Turgenyev Otci i gyetyi című regényének Apák és fiúk formában magyarra való fordítása. Oroszul is az Otci i szinovja, Apák és fiuk (vagy ha több van nekik) Apák és fiaik formában lenne helyes a cím. Mi a véleményed?” (Sz. Csaba, Tatabánya)
Kedves Csaba! Irodalmi mű címéhez nem nyúlunk, ha Turgenyev azt írta, hogy Otci i gyetvi, azaz szó szerint Apák és gyerekek, magyarra fordítva Apák és fiúk, akkor az úgy marad. Ugyanis a cím nem pusztán az apák saját gyerekeire utal, hanem általában az utódok (gyerekek, ifjak, fiúk korosztályára). Tehát, szerintem, az Apák és fiúk így helyes.
Ha azonban határozottan ki akarjuk emelni az apák saját fiait, akkor valóban úgy kellene írni: Apák és fiuk vagy inkább fiaik (ha hangsúlyozni akarjuk, hogy több apa több fiáról van szó – egyébként a magyarban nem félreérthető az „apák és fiuk”, nem kell ebben logikát keresni). A szombathelyi Martineum Felnőttképző Akadémia igen helyesen „apák és fiaik számára rendezett lelki hétvégét”.
De induljunk el a kályhától!
Alapeset: fiú
Alapeset többes számban: fiúk (több fiú, általában a srácok)
Birtokos személyjellel (raggal): fia (valakinek a gyereke)
Birtokos személyjellel és többes szám jelével: fiak (valakinek a fiai)
Birtokos személyjellel és birtoktöbbesítő jellel: fiaik (több szülőnek a fiai/gyerekei)
Ennek létezik egy rövidebb változata:
Csonka tő + birtokos személyjel: fi+uk.
Hadd magyarázzam!
Egyes névszótövek végén tőváltakozás (vagyis többféle változat) figyelhető meg, s ennek következménye lehet a szó jelentését tekintve. A fiú szónál egy apró kis különbség tévedéshez vezethet. Nem mindegy ugyebár, hogy valakinek fia van vagy fiúja? Ha fia van, akkor azzal családi viszonyt jelöl; ha fiúja, akkor udvarlóra, ritkábban családi alkalmazottra lehet gondolni. (Hasonló eset, de most csak megemlítem: nem egészen mindegy, hogy neje van vagy nője.) És az sem mindegy, hogy a család a fiukkal vagy fiúkkal ment el kirándulni, első esetben a saját fiaival, a második esetben más szülők fiaival. Hogy még rejtélyesebb példát említsek:
*Budapesten él tízéves kisfiukkal vagy Budapesten él tízéves kisfiúkkal.
Itt már majdnem büntetőjogi kategóriát érinthet a helyesírási tévedés:
*Budapesten él tízéves kisfiukkal (a szülő a saját tízéves kisfiával).
*Budapesten él tízéves kisfiúkkal (nem a saját, ráadásul több tízéves kisfiúval él együtt, ami nyilván tisztázást igényel).
Pusztán egy ékezet (u, ú) okozza a különbséget? Nem, hanem egy teljesen más szószerkezet. Talán ezért sem árt egy kis nyelvtant tanulni, nehogy csúnya félreértésbe essünk.
A fia – fiúja esetében a tő, valamint az egyes szám harmadik személyű birtokos személyjelek két változata okozza a jelentéskülönbséget. A fiú szónak van egy csonka tőváltozata: fi-. Ez egyes esetekben önállóan is él: atyafi, egyházfi, hazafi, honfi, királyfi, szerencsefi, úrfi, világfi, kurafi. A jelzett esetben a birtokos személyjelnek is két változata van: a/e és ja/je. Ennek alapján létezik a fi-a és a fiú-ja alak, amely tehát jelentéskülönbséget is hordoz. A csonka tőhöz járuló alak szorosabb viszonyt jelez (szülő-gyermek), a teljes tőhöz járuló alkalmibbat (udvarló). Nyelvtanunk a szorosabb viszonyt a jobban szóba ékelődéssel fejezi ki. Ez az alaki és jelentésbeli különbség más névszók esetében is megnyilvánul: borja (inkább a tehéné) – borjúja (inkább a tehenészé, gazdáé), gyapja (a birkáé) – gyapjúja (inkább a kereskedőé).
A fiuk-fiúk esetében még bonyolultabb alaktani kérdésről van szó:
Csonka tő + birtokos személyjel: fi+uk (a család része, saját fiuk).
Teljes tő + többesjel, azaz: fiú+k (általában fiatal férfiak).
Ezek a különbségek az egész ragozási soron végigvonulnak:
* az én fiam – az én fiúm, a te fiad – a te fiúd, az ő fia – az ő fiúja, a mi fiunk – a mi fiúnk, a ti fiatok – a ti fiútok, az ő fiuk (itt alakilag nagyon hasonlít, csaknem egybeesik a többes számot jelölő eset: fiúk). És ebből adódik a már említett jelentős különbség, amelyre újabb példákat is hozok:
* Zoltán fiuk – Zoltán fiúk (az első esetben a szülők Zoltán nevű fiáról van szó, a második esetben a Zoltán család fiairól vagy – ez is lehetséges – Zoltán nevű fiúkról, több Zoltán nevű fiúról).
Bizonyos összetételekben a jelentéskülönbség már rögzült: kisfia, keresztfia (legföljebb humorból mondhatunk olyat, hogy kisfiúja vagy keresztfiúja), és: selyemfiúja, szépfiúja (és itt talán még humorból sem mondunk olyat, hogy selyemfia, szépfia).
Nem árt tehát ügyelni a „grammatikai és helyesírási viszonyokra”, mert azok igen apró különbséggel nagyon nagy társadalmi, kapcsolati különbségeket jelölhetnek, s ezeknek komoly erkölcsi (az egyik említett esetben akár büntetőjogi) következményei lehetnek.
Visszatérve Turgenyevre: nála helyénvalónak érzem az Apák és fiúk címet, mert az apák és a fiatalabbak (nem pusztán a saját gyermekeik) nemzedékéről van szó. A Futballmesék apákról és fiúkról cím esetében, ha az apák saját fiairól van szó, akkor helyesen így hangozna: Futballmesék apákról és fiukról, vagy még egyértelműbben: Futballmesék apákról és fiaikról.