mennyire meghitt
és szótlan,
Uram, gyűrűdön ékkő
a fenséges kék
borostyán
bajuszos ember
az esztendő ilyenkor
meleg alsót vesz
avarszín kabátja
földig ér
kalapján
kék és zöld gyöngy
pávaszem bokréta
a madártoll
vigyázban áll
égő juharfa lobog
a domb hajlatán
narancsfény szitál
a falu balzsamkék
áttetsző selymére
ráúszik az ökörnyál
fenn
a hegy mögött
rozsdafény alkonyul
szelídgesztenye-
parazsak gyúlnak
birsalmaillata van
a hamvadó
dohánynak
égetett umbra lesz
a sárga fény
megalvad
a fák alatt
óarany borostyán
apró gyöngyeit
az ősz
hideg arcodra
végérvényesen
kirakja
koromkék – halottak napja Újvidéken
ma éjjel koromkék
apáink jönnek
velünk szemben
szomorúszép arcuk
világít
a megalvadt
gyertyakrémben
lépdelek én is
a sírkertben
kigombolt kabátban
egy zacskó forró
gesztenyével
amíg csak ellátok
gránit és műkő
márvány sírkövek
sorakoznak
aranyló fényben
színes tömeg
művirág öröklét
a kapunál sátrak
selyemcukor
és törökméz
ma éjjel koromkék
apáink jönnek
szemben a
gyertyafénnyel
forró andezit szikráit
a gesztenyekályha
hideg arcomba vágja
lehajtom
tékozló fejem
kormos kezemmel
apám kezét
nem kereshetem
szeméremkék
mennyire meghitt
és szótlan,
Uram, gyűrűdön ékkő
a fenséges kék
mögötte hamvad
a mélység
örökzöld ágán
áfonyaköveit mossa
arcomon
az esőcsepp
szeméremkék
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. novemberi számában)