Szalai Klaudia | Örökkön-örökké

Szalai Klaudia 2021. december 14., 08:55

Örökkön-örökké címmel Pilinszky János centenáriumára készített pódiumműsort Tallián Mariann és Lázár Balázs színművész-házaspár, zenés műsoruk a Karinthy Színház előadótermében került bemutatásra. Az est folyamán olyan, a Pilinszky tollából már jól ismert versek hangoztak el zenei kíséret mellett, amelyek a halálról, a végítéletről, a mennyországról, a békességről és az önmagunkkal való szembenézésről szólnak.

Fotó: Szalai Klaudia

Örökkön-örökké címmel Pilinszky János centenáriumára készített pódiumműsort Tallián Mariann és Lázár Balázs színművész-házaspár, zenés műsoruk a Karinthy Színház előadótermében került bemutatásra. Az est folyamán olyan, a Pilinszky tollából már jól ismert versek hangoztak el zenei kíséret mellett, amelyek a halálról, a végítéletről, a mennyországról, a békességről és az önmagunkkal való szembenézésről szólnak.

Kedves Jácint!

Emlékszel? Mikor először olvastad fel nekem az Átváltozást? „Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok [...]” – kezdted. „Csúf, de te gyönyörűnek találtál.” Emlékszel? Akkor ismertem meg Pilinszky János költészetét. Mindig is te hozzád kötöttem őt, mintha csak te teremtetted volna. De a mai napon ez megváltozott. A Karinthy Színház hátsó sorainak egyikén foglaltam helyet. Ott, ahol mi is mindig ültünk. Már csak ez maradt meg belőled, bennem.
Tallián Mariann és Lázár Balázs színművész házaspár előadásában van valami földöntúli. Mintha nem is nekünk, a közönségnek játszanának, sokkal inkább egymásnak, egymásért – ettől lesz oly átütő és maradandó minden egyes előadásuk. Ők azok, akik örökké élnek a színpadon. Élteti őket az irodalom, a zene és a színművészet összefonódott világa. Ahogyan a Karinthy Színház előadótermének hátsó soraiból a nézőtéren helyet foglaló szempárokat figyeltem láttam, miképp válik eggyé a közönség az irodalommal. Talán az aktualitás tette ilyenné az előadást. Az utóbbi évek megpróbáltatásai, amelyek megtanítottak bennünket újra értékelni, és értékrendszerben gondolkodni. Amely rávilágított az emberi élet múlandóságára, akárcsak a költő sorai, amelyek olykor kegyetlenül képesek az emberi élet törékenységére helyezni a hangsúlyt.

Fotó Szalai Klaudia

Az előadás során a már ismert versek mellett olyan alkotások is megjelentek, amelyeket ritkán hallhat a közönség színpadi környezetben. Az est során Szokolay Dongó Balázs népzenei improvizációi mellett Tallián Mariann hegedűjátéka színesítette a versek előadásmódját. A népzenei motívumok és a hegedű szólamának kooperációja olyan dramaturgiai elemekkel látta el az előadást, amelyek bár elsőre szokatlanul hatottak, a műveket újabb rétegekkel ruházták fel.

 Pilinszky János versei a halálról, a mennyországról, valamint a pokolról nemcsak a múlandósággal szembesítenek. Felidézik bennem múltam, így akarva akaratlanul téged is, Jácint, amint gyermekkorunkban együtt ültünk fent a hegytetőn, a padon és csodáltuk a várost. Hát ezért ülök még mindig a hátsó sorban. Onnan látni jól a legapróbb részleteket, s reménykedem, egyszer majd téged is viszont látlak.