Kertész lettem – kertészkedtem
rigókkal társalogtam
etettem itattam őket
a nyomon-követőket
s csak beszéltem hozzájuk
mint Szent Ferenc
Hajnalonta
Kertész lettem – kertészkedtem
rigókkal társalogtam
etettem itattam őket
a nyomon-követőket
s csak beszéltem hozzájuk
mint Szent Ferenc
de nem szóltak vissza
köszönetüket elmondják –
hajnalonta…
A csönd hangjai
Engedjék meg hogy ne beszéljek a csöndről
mondta a költő szerzői estjén s letett az asztalra
egy köteg kéziratpapírt üresen majd hosszasan
hallgatott közel egy órán át nézte egymást
„egyiket a másik” (Bella István) költő és
közönsége s a csöppet se kínos csöndet végül
a szerző szakította félbe megköszönve a
hallgatóság közreműködését ebben az interaktív
játékban s búcsúzóul csak annyit mondott
hogy legközelebb még elmélyültebben felkészül
a csöndből s már-már hallani vélte a hallójáratánkürtőjén át agyáig jutó disszonanciát s egy régi
verse jutott minderről eszébe: a csöndnél ami
csöndebb / az ajtódon csönget / s belepi szobádat…
Rosszalvó
Éjszaka – mert rosszalvó vagy
és már elült a zajszennyezés
hallod hogy a percek kövér
vízcseppekként hagyják el
a kinti falióra nagymutatóját
s mint rab a cellájában hallja
a csöpögő vízcsapot és elmondasz
még eggyel több Miatyánkot
a meghallgatás reményében reggelig
– gondolván: biztos ami biztos!
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. decemberi számában)