Nem habzsolni kell, emlékezni.
Hogy végre megváltson az, hogy nagynak látod,
óriásinak ezt a világot.
És benne magadat átlátszónak,
elfújhatónak, lassan száradó viasznak.
Az ismerkedésről
Csak történeteket hallottam
Panaszok vagy kínos csendek helyett.
Imádom, mikor a lelkek elsőre ismerkednek meg:
látni azt a langyos zavart,
ahogy testéből mind csak kiválni akar,
kimondani magukat.
És hogy melyik a rosszabb, eldönthetetlen,
aki nem tud, vagy csak egyszerűen nem.
A világra emlékezni
Nem habzsolni kell, emlékezni.
Hogy végre megváltson az, hogy nagynak látod,
óriásinak ezt a világot.
És benne magadat átlátszónak,
elfújhatónak, lassan száradó viasznak.
Nem fog emlékezni rám,
de vajon én fogok a világra?
Arra, hogy mitől voltam ember,
ha csak a múltat veszem a számra?
Így nem maradunk meg
egymás roskadozó polcain
poros képkeretekben.
De, ha jelenem leszek,
talán még emlegethetjük egymást,
idegesítő gyakorisággal az ünnepi asztalnál.
De nem fogok hazudni,
(amúgy sem tudtam soha)
mintha nem csaptuk volna egymásra az ajtót,
mintha nem is üvöltöttünk volna.