apróval fizetek egy antibiotikumra
éhező öregasszony mosolyáért.
valamiért keresztet vet, én
hazáig rossz embernek
érzem magam.
Mindennek a teteje
és most egyenként bocsánatot
kérek minden elmondatlan
történetemért.
a mulasztásaimra nincs
elfogadható mentségem,
csak az érdektelenségük
villan fel ritkán, mint az
éjszakai mellékutakon
gyorsan elsuhanó
gépjárművek
indexlámpái.
de azt azért remélem,
hogy a betűim görnyedt,
mentegetőző testtartása
már tisztán látható.
Zugló vasútállomás
apróval fizetek egy antibiotikumra
éhező öregasszony mosolyáért.
valamiért keresztet vet, én
hazáig rossz embernek
érzem magam.
otthon aztán nem
találom a kulcsom.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. decemberi számában)