Balázs K. Attila | [decemberi emlék]

Balázs K. Attila 2021. december 23., 08:40

a havazás, fehér ritmusa
itt dobol fülemben
időm ingembe rejtett
konyhakés, sodródom
a vérhabos tömegben - - -

Tenk László: Az amfiteátrum Óbudán (olaj, tempera, farostlemez, 72 × 80 cm, 1997)

Téli napok fekete-
fehér mentőautója
velünk robog,
déli szürkületben
guggolnak itt
a házsorok, a házsorok
között ebben a
történetben én
üldögélek, nappalaim
éjszakáim fehér-
fekete szőrű mének,
a katlanszerű udvar
légterében egy acél-
penge áll most, villog
a fény, tél van és
karácsonyillat szálldos,
az udvar már végképp
tele emlékkel és egyéb
szeméttel, talán ott
sem vagyok, akadozik,
homályos lett a vétel,
az a penge lassan
úszni kezd, mindjárt átér
eddig, a házsor alvó
kaszárnya, falán a fény
árnyakat vedlik, értelem-
től ürül a világ, acélkék
tengelye csikordul
a délutánban, a kézzel
összenő a fém, benne
a sötét alakzatai
miközben bennem még
nyár van, állok
háttal az égnek, háttal
a marék időnek,
mi fényes marad még,
eltűnök ebből a napból, bár
maradnék, még maradnék,
a tömegre ereszkedik
a havazás, fehér ritmusa
itt dobol fülemben
időm ingembe rejtett
konyhakés, sodródom
a vérhabos tömegben - - -

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. decemberi számában)