Egy napon egy pottócsapat
szobát bérelt, húszágyasat.
Fán henyéljünk? Jobb a fotel.
Dzsungel helyett luxushotel.
Egy napon egy pottócsapat
szobát bérelt, húszágyasat.
Fán henyéljünk? Jobb a fotel.
Dzsungel helyett luxushotel.
Felkiált a pottófalka:
pottók, irány Mátészalka!
Pottó ősök lánya, fia –
elindult a kompánia.
Kongóban egy komp hátára
ugrott fel a pottógárda.
Kongó folyó, Tisza folyó.
Mentek, mint a puskagolyó.
Reggelre a pottónépek
Mátészalkán partra léptek,
s mikor mind a hotelhez ért,
beküldték a pottóvezért.
Én vagyok a fő-fő pottó.
Becses nevem Pottó Ottó.
Van velem egy pottócsapat,
szobát kérnénk, húszágyasat.
Recepciós gyorsan szalad:
egy lakosztályunk még szabad.
Erre ez a pottóbanda
a szép hotelt lerohanta.
Liftaknában föl-le másztak,
csillárokon légtornásztak,
szaunában ebédeltek,
szétrágták a házirendet.
Mit tudták a dzsungellakók,
hogy a vécék mire valók?
Szemeteltek ahol lehet,
elűzték a vendégeket,
menekült sok alkalmazott,
hagytak hotelt, csapot-papot.
Elment szakács, inas, portás.
Ez ám szép kis fogadtatás.
Nyugtalan a pottósereg:
nincsenek kik etessenek.
Éhen fogunk halni, Ottó?
Nem maradt itt csak rizottó!
Nem kell nékünk ilyen „pompa”.
Sokkal jobb a dzsungelhonba’.
S másnapra a pottógárda
hazaindult Afrikába.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. január 6-i számában.)