A költő szava ámulat
és önszerelmes kábulat,
végtelenül mély hallgatás,
pusztában zengő kiáltás.
A költő szava ámulat
és önszerelmes kábulat,
végtelenül mély hallgatás,
pusztában zengő kiáltás.
A költő énjén nincs lakat,
osztja és szórja szerteszét.
Gondolkodása kirakat,
adja és veszi az eszét.
Verselése hangok árja,
szavakból áll egész nyája.
Szókarámja könyv: vegyétek!
Fogyasztható is: egyétek!
Nyelve tapad rá nyelvedre,
szemüveget rak szemedre,
hogy átfesthesse világod,
legyen sötétben világod.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2022. januári számában)