Dr. Balázs Géza | Gyermekorvosnál

Dr. Balázs Géza 2022. február 09., 04:16

anulságos nyelvművelő eset történt nemrégiben a gyermekorvosi rendelőben. A doktornő feliratot függesztett ki a helyes, illendő nyelvhasználattal kapcsolatban. Ezt írta:
„Tisztelt Szülők! A mi és az Önök gyermekeinek nem segge, hanem popsija van, nem fosnak, hanem hasmenésük van, nem finganak, hanem szélgörcsük van, és nem taknyosak, hanem náthásak!"

Alföldi István kerámiája
Nyelvi kalandozások (40.)

Tanulságos nyelvművelő eset történt nemrégiben a gyermekorvosi rendelőben. A doktornő feliratot függesztett ki a helyes, illendő nyelvhasználattal kapcsolatban. Ezt írta:
„Tisztelt Szülők! A mi és az Önök gyermekeinek nem segge, hanem popsija van, nem fosnak, hanem hasmenésük van, nem finganak, hanem szélgörcsük van, és nem taknyosak, hanem náthásak! Tisztelettel kérem, hogy mielőtt bejönnek a rendelőbe vegyék le a sapkájukat, és köszönjenek. A megszólítás nem X. és Y. legyen, hanem kérem hozzátenni, hogy doktor néni és doktor bácsi. Köszönöm megértésüket, Boldog új évet kívánok! Dr. teljes név…”
A feliratot valaki lefényképezte és kitette a világhálóra. Sokan hozzászóltak, s de azt hiszem, nem elegen, sőt érdemes kicsit tovább gondolkozni a történteken. Mindenesetre elindult a közösségi nyelvművelés. Egy hosszabb véleményből (a helyesírást minden esetben a helyesírási normához igazítottam): „Komolyan ezeket a 21. században el kell mondani ebben az országban? Eléggé elkeserítő, hogy a kedves szülők nem tudnak példát mutatni… Mit várjunk akkor el a most felnövő generációtól? Ecsethajú metroszexuális banda, ám ezt is valakitől látták, vagy csak a nevelés teljes hiánya mutatkozik meg?”
Csaba válaszol a doktor néninek: „Tisztelt doktor néni, a mi és az ön gyerekeinek nem popsija, hanem feneke van! A fiamat ugyanis fenéken és nem popsin rúgták focizás közben!” Róbert replikázik: „Szia Csaba! Nincs jogom kioktatni téged, de a hátsó fertálynak sok kifejezése van a magyar nyelvben. Igen-igen, ahogy fogalmaztad, nem popsi, hanem fenék. De ha olvastad az utolsó mondatot is, akkor tudod, hogy gyermekorvos rakhatta ki az ajtóra. A kisbabának popsija van, a gyereknek feneke, a felnőttnek segge (sejhaja), akit utálunk, annak picsája (megint más), és el is küldjük oda…” Megjelenik az örökké szójátékos kommentelő: „De mit tegyünk azzal, akinek az esze feneketlen?” Angyalka konkretizál: „Feneke a tónak van”. Részigazság, mondhatnánk. Éva mesteri nyelvi megfigyelése: „Bölcsődében dolgoztam. Reggel anyuka vetkőzteti eleven kisfiát: Fiam! Maradj nyugodtan a seggeden, mert akkorát csapok a valagadra, hogy kidurran a picsád!” Erika, ápolónő nevelési megfigyelése: „Gazdag szókincsű anya volt. Szegény kölök!” Zoltán, üzletágvezető összegez: „Ilyenkor mindig elcsodálkozom azon, milyen gazdag is édes anyanyelvünk!”
Egy gyógyszerész megvédi a gyermekorvost: „Gyógyszertárban dolgoztam hosszú évekig, és ott is elhangzottak ilyen, és hasonló kifejezések. Kérek valamit a gyereknek, mert f...sik., kérek a gyerek s…ggére kenőcsöt, mert piros.” Dóra csatlakozik: „Sajnos ezt nem csak a gyermekorvosi rendelőben kellene kiírni, hanem az óvodák ajtajára is.” Egy óvodából ezt megerősítették: „Akik meg nem értik, na pont azoknak szól!”
Csaba visszatér: „Hűha, látom jó kis vitát indítottam el. Pedig én csak a véleményemet mondtam el. Szerintem jobban hangzik az, hogy fenék, mint popsi, kortól függetlenül.” Egy kisújszállási hozzászóló: „Kedves Csaba! Nem a fenék elnevezéssel volt gond, ha megnézed a feliratot.”
Blanka összefoglalja a vitát és újabb példát hoz: „Az orvosnak igaza van. Nem tudunk viselkedni. Mindenre sok kifejezés van a magyarban. De nem mindegy, melyiket, hol használjuk. A focipályát ne tévesszük össze az orvosi rendelővel. A pályán azt mondják, hogy tökön rúgtak. De a dokinál herét emlegetünk. Minden kulturáltság kérdése.” Béla viszont visszavág: „Anno, a húszas éveim elején fordult elő velem, hogy édesanyám elkísért a sürgősségre, ahol a szolgálatos doki így fogadott: hát, fosunk, fosunk?” Biztos így volt, bár a húszas évei elején édesanyja által sürgősségire kísért fiú kicsit furcsa látvány lehetett. De nem bocsátkozom vitába, mert még nekem is beszólnak.
Tanulságos eset. A mindennapi nyelvi kulturáltságra figyelmeztet. Amit vagy megtanulunk a szüleinktől, vagy nem… Mert az iskolában erről többnyire szó sem esik. És van egy általánosabb nyelvi vonatkozása is, ez pedig nyelvészi, nyelvstratégiai megoldásra vár. A testrészek és egyes élettani folyamatok megnevezése a magyarban. Már az 1970-es években dr. Veres Pál szexológus felhívta a figyelmet arra, hogy a mai magyarban az intim testrésznevek vagy vulgárisak, vagy annyira mesterkéltek, kimódoltak, hogy nevetségesnek hatnak. És a beteg nem tud választani. Vagy kimondja a vulgáris szót, vagy elneveti magát a prűd kifejezésen (már ha ismeri). Ez a probléma a szexuális felvilágosításban is megjelenik. Ott értelemszerűen nem használják a közismert népi kifejezéseket, a virágos kifejezéseken pedig kacagnak (röhögnek) a fiatalok, ha egyáltalán értik. És ekkor javasolta egy nyelvész, hogy alkossuk meg az intim testrésznevek, általában a szerelmi kommunikáció köznyelvi megfelelőit. El is indult a próbálkozás, sokan mulattak rajta, majd abbamaradt. Ez a nyelvi rendezetlenség, hiány szülte meg a gyermekorvos feliratát. Amin lehet vitatkozni… Egyúttal bemutattuk a közösségi nyelvművelést, vagy még inkább: nyelvi nevelést. De ez nem pótolja a szakma, az orvosok és a nyelvészek közös felelősségteljes feladatát: megalkotni végre a szexuális kommunikáció köznyelvi formáit, illetve, ha elfogadjuk valamelyiket, akkor terjeszteni, terjeszteni… és nem kinevetni!
A köznyelvben használható szerelmi kifejezések megalkotásának korábbi vitájáról szól sorozatom következő része.