A vacsoracsillag nyíltan fényeskedett:
gyertek máskor es, Isten megbocsát,
ne hanyagoljátok a bűnbánásgyakorlást.
Anyagrészecskéket vizsgálva felfedezték:
két atom között több kötés es létrejöhet.
No ugye, ott es! Az atom titkolta, rajtakapták.
A csupaszívember szabad, jöhet, mehet,
kötések garmadája jön létre jövet-menet,
Ha tilos titkos, nem beszélünk róla,
de milyen az ember, iszik, s eljár a habarója.
Naplementekor mentünk a legelőre
megkantérozva* biokémiával.
A Hold küldött segítséget legelőre,
amint a vacsoracsillagra kacsintott.
Te úgy vélted, még telik, én úgy, hogy fogy.
Osztozkodtunk, évődtünk egy sort,
kötöttük az ebet a karóhoz,
mindennek megvan a furfangja,
nincs jobb a kéjérzetnél a világon.
A vacsoracsillag nyíltan fényeskedett:
gyertek máskor es, Isten megbocsát,
ne hanyagoljátok a bűnbánásgyakorlást.
Felvettél az egyetemedre, megtanítottál,
ősidők óta dúl a titkos szerelem, nem ritkán
legénykék és asszonyok között.
Szeret-szeret, megmondja a margitvirág,
de a bogozódás konspirációt kíván.
Metakommunikáció, füstjelek, s amit fenékig
érő hosszú haj ötölhet ki: kiakasztani a bugyit.
Furcsállottam, amikor a házatokba rendeltél,
hisz tudod, nem vagyok Fehérlófia,
aki levágja a sárkány hét fejét.
A férjem alszik a szobájában, és
a legnagyobb hangzavarra sem ébred fel.
Spontán mosolyod megnyugtat:
ha bízhatok valakiben, az te vagy.
– Egy kávé? – cinkos kérdés-ajánlat.
– Reggelfelé talán –
ha magunkhoz térünk egyáltalán.
* megkuruzsolva (székely)
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. februári számában)