Van egy szuper barátom,
természetnek nevezték el,
szeretem, amikor kint vagyok,
s játszhatok a testvéremmel.
Van egy szuper barátom,
természetnek nevezték el,
szeretem, amikor kint vagyok,
s játszhatok a testvéremmel.
Szeretem a természetet,
mert csodálom a sok növényt,
és amikor kint lehetek,
néha megnyírom a sövényt.
Sajnálom az embereket,
akik panelban élnek,
nem mehetnek utcára,
szegények ki sem lépnek.
Örülök, hogy van kertünk,
növények, meg udvar,
kintlét nélkül nem lennék meg,
egyenlő a Grunddal.
Kijárok a természetbe,
futkározni, focizni,
szeretem a sportokat,
nem tart vissza semmi.
Vettem a pénzemből egy drónt,
s mikor először játszottam vele,
nem tudtam jól vezetni
és átrepült ez erdőbe.
A kertünk alatt van az erdő,
kimentünk hát keresni,
előttünk volt egy kidőlt fa
fel kellett azt emelni.
Az udvarunk az tök menő,
sok a fű, a virág, a fa,
homokozónk is van nekünk,
de még jobb a csúszópálya.
Tegnap is épp rajta lógtam,
jaj, mi történt, de szégyellem,
háttal huppantam a földre,
büntiből be kellett mennem.
(Az alkotás az Egy a természettel című pályázatunkon különdíjban részesült.)