Lőrincz P. Gabriella | Gyere haza!

Lőrincz P. Gabriella 2022. február 25., 07:57

Amikor ezt a tárcát írom, Kárpátalján vagyok, Beregszászon. 2022. február 24., azt hiszem, sosem fogjuk elfelejteni a mai napot. Hajnalig beszélgettünk, jókat nevettünk a helyi ismerősökkel, rokonokkal találkoztunk, aztán reggel lett. Jött az értesítés, reggel hatkor, hogy elkezdődött a háború.

Amikor ezt a tárcát írom, Kárpátalján vagyok, Beregszászon. 2022. február 24., azt hiszem, sosem fogjuk elfelejteni a mai napot. Hajnalig beszélgettünk, jókat nevettünk a helyi ismerősökkel, rokonokkal találkoztunk, aztán reggel lett. Jött az értesítés, reggel hatkor, hogy elkezdődött a háború. Kinéztem az ablakon, a szálloda még csöndes volt, az utcán köd és csönd. Amíg nem szembesültem a hírekkel az idővonalon, addig olyan volt minden, mint bármelyik reggelen. Elolvastam az orosz, magyar, ukrán híreket, aztán lementem, és ittam egy kávét. Semmi különöset nem láttam, autók mentek a határ felé, de ebben sincs semmi furcsa. Reggeli után a benzinkútra mentünk, vendéglátómmal, Dupka Györggyel, ott szembesültünk az első furcsasággal, ugyanis a benzinkutak előtt hatalmas autósor kanyargott. Láttuk, hogy egyre többen mennek a határ felé. Mi is elmentünk az asztélyi határátkelőhöz, láttuk dagadni a határsort. Visszajöttünk a szállodába és készültünk az író-olvasó találkozókra. Sorra mondták le a programokat, de két helyszínen mégis megtartottuk a rendezvényt. Rendhagyó volt, ez vitathatatlan. A telefonom percek alatt többször csipogott, az üzenet mindig ez volt: Gyere haza! Hiába magyaráztam, hogy ma nem volt itt semmiféle gond. Tény, hogy bármikor lehet. Egy háborús ország határán vagyunk, könyveket hoztunk, irodalmat. A legtörékenyebb béke ez most itt. Holnap még egy program, aztán indulunk. Furcsa látni ezt a világot, egészen másféle tapasztalat ez, mint ami eddig volt. Bármikor bármi megtörténhet, és ez egészen ismeretlen, mintha egy mocsáron állnánk. Mindenki azt kérdezi, hogy félek-e? De valójában épp félelem nincs az érzéseim között. Van vers, van nosztalgia, izgalom, hála, és rengeteg minden, de épp a félelem nincs. Bár annyi sokan próbálnak rám ragasztani félelmeket, hogy érzem, hajszálon múlik. Inkább imádkozom a békéért, Kárpátaljáért, most ezt tartom fontosnak, helyesnek. Holnap változás jön, holnap másra ébredünk, most ez csupán egy villanás. Nem is olyan egyszerű szavakba önteni, mint az ember azt gondolná. Túl sok minden ez egyszerre. Bizonyára hasznos tapasztalat ez is, mint minden. Három éve nem jártam Beregszászon, most egy háború első napján vagyok itt. Az ismerősök mindig mondják, hogy velem mindig történik valami, hát, lehet.