Újabb ujjnyomatot hagyott a kortárs magyar lírában a derékhadhoz tartozó Fellinger Károly Ujjnyomat című új kötetével. A felvidéki poéta verses bedekker-könyvei után – vagy azokkal párhuzamosan – megírt egy csokorra való, felnőtt olvasónak szánt költeményt, s a közelmúltban Ujjnyomat címmel adta közre.
Újabb ujjnyomatot hagyott a kortárs magyar lírában a derékhadhoz tartozó Fellinger Károly Ujjnyomat című új kötetével. A felvidéki poéta verses bedekker-könyvei után – vagy azokkal párhuzamosan – megírt egy csokorra való, felnőtt olvasónak szánt költeményt, s a közelmúltban Ujjnyomat címmel adta közre. A mintegy százlapos könyv belső fülén egyebek közt ez áll: „Fellinger Károly új kötete szerves folytatása az életmű korábbi állomásainak, sőt, mintha az óvatos összegzés szándéka is munkálkodna az itt olvasható szövegekben. Az írás, ami Fellingernél az automatikus létezés (egyetlen) kiinduló pontja és garanciája, az önkereséstől az istenkeresésig építi ki motívumhálóját, újabb és újabb variációkat hozva létre. A hol erős vizualitású, hol prózává csupaszított, hol banalitásokba záródó, hol a transzcendens felé kilendülő szövegek közti feszültség teszi a költő Ujjnyomatát maradandó olvasmányélménnyé.”
A jól megszerkesztett könyv (Vida Gergely munkája) négy ciklusra tagolódik: Falak; Horizont; Ahonnét jöttem; Alfa és omega: ezen belül a második ciklus három alfejezetet tartalmaz: Repedések; Saját nevüket főleg nem és Nem várt üzenet belső alcímmel kínálja olvasásra a verseket. Fellinger Károly, aki a legtermékenyebb költőink egyike, hangja mára már összetéveszthetetlen: „Ajtók, szorosan egymás mellett, / egymás alatt, / egymás fölött, / minél közelebb, annál nagyobb / a szoba, amit nyitnak.” (Ajtók) – olvasható az első ciklusban. Egyébként számos emlék- és dedikált verset is tartalmaz a kötet, amit jó kézbe venni. Trapézmeder című versét, Krétakörön belül és Krétakörön kívül alcímmel kortársának, Filep Tamás költőnek ajánlja. Így a dedikációkban, emlékversekben a hovatartozását is meghatározza költőnk: Díszletek híján cím alatt Szerb Antalnak állít emléket: „A szavak bevezetnek / az erdő közepébe, / azt akarják, hogy / legyél képes egyedül / visszamenni az úton, / amin jöttél…”
Tovább lapozva egy rövid vers olvasható, Fekete J. Józsefnek címezve, melyben Fellinger filozofikus hajlama is megmutatkozik: „Semmi sem történik, / minden egyidejűleg történik, / kivárom a végét…” (Hogy kinyissam). Egyébként, az ajtó, mint motívum, több költeményben is megjelenik: „Vágyaim öröklakássá / alakítják testem. / Nem merek kilépni az / ajtaján.” (Tévelygő). S fölbukkannak korábbi verseinek alanyai, János és Juli is: „János elhatározza, / hogy átballag a sötétségen. / Bárhol is tart, / Julinak ő a fény / az alagút végén…” (Komp). Lanczkor Gábor költőtársának is Jánosverset ajánl, Hegyes tű címmel: „Amikor János végigsétált / a paradicsomon, / poggyásznak érezte magát, / amivel a fi atal katonáknak / futniuk kellett a kiképzésen…” S ugyanebben a ciklusban számos félhosszú vers is – Függöny; Keresztutak; Tyúkhúr – olvasható Fellinger tollából.
A Nem várt üzenet ciklusnyi versei közt megszaporodnak az anyaversek, miként költőnk korábbi, Köti a sötétséget (2017) kötetében az apa- és apasirató versek. Ezúttal anyja bukkan föl a versekben/verssorokban, aki költőfi a szerint: „ha nem tudja kialudni / magát rendesen / nem tud rendet rakni / a fejében / az elefántcsonttoronyban” (Tétova óda).
Újabb ciklus (Ahonnét jöttem), újabb dedikált vers, szintén költőtársnak, Nádasdy Ádámnak: „Szakadatlanul múlik / az idő. / A pársoros / verset úgy írom, / mintha csak egy / végtelen hosszú sálat kötnék.” (A mondanivaló). S majd Húsvéthétfő címmel újabb félhoszszú vers, melyben újra fölbukkan apja: „Apám húsvéthétfőn / csapvízzel / locsolta, ébresztette anyámat, / persze anyám / már hamarabb felébredt, / várta, hogy apám / végre felkelni szíveskedjék, / vízért siessen, / és megtörténjen, / aminek meg kell történnie…”
Itt is, mint eleddig, imaversek és dedikációk, emlékversek sorjáznak. Cilinder cím alatt Csukás István halálára ír verset Fellinger Károly: „Akinek nincs múltja, / annak már múltja van, / aki a múltban él, / az bármikor kiugorhat / a jövőből…” Majd az Alfa és omega ciklusban, In memoriam Törőcsik Mari címmel, versben állít emléket a színészlegendának: „Fejem fölött / az angyal / egyensúlyoz / a kötélen. // Leveti, ledobja szárnyát, / rám bízza, / óvjam, védjem. // Minden valóságos. / Csak a kötél nem.”
Mint látjuk, költőnk jól bánik eszköztárával: hol központoz, hol meg elveti az írásjeleket, ahogy azt a vers, a sűrítmény, a költemény magja/mondanivalója megkívánja. Ritka erény: nincsen túlírtság az Ujjnyomat oldalain. Végezetül – ezt ritkán teszik a recenzensek – hadd említsem meg a kötet grafikai és nyomdai előkészítőjét, Csillag Lajos grafikust, aki az ízléses borítógrafika készítője is egyben, s ilyetén „társszerzője” lett a költőnek.
Úgy véljük, Fellinger Károlytól ideje lenne ama részösszegző/válogatott verseskötet megjelentetésének is. Lectori salutem!
Fellinger Károly: Ujjnyomat, Kalligram, 2021
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. februári számában)