két éve tart a járvány
pendül spontán a mandolinon
két éve ring a vártán
négy gyöngycseppkönny csillan egy pártán
miért hogy négy
ha két éve tart csak
(Áthallás)
dúdol énekel nyaggat
magas mély magánhangokon
mint telibe talált csatadal-cím
valahol magamban kottát olvasok
némán s nem tudom mibe
csak kapaszkodom…
két éve tart a járvány
pendül spontán a mandolinon
két éve ring a vártán
négy gyöngycseppkönny csillan egy pártán
miért hogy négy
ha két éve tart csak
kaparász egyre bolondabbul egy megsejtett rímre
paránnyá lényegült gondolatom…
tévedt az ember kusza az asszony
töröksíp-sikollyal csak úgy rikolt rám
meddő az emse
herélt az ártány
de mi is ez mitől neszül így bennem
a tudásra felbérelt iszonyú teszt-szomj…
hogy mire is hajaz miféle másra
hogy két éve tart tart már a járvány
cseng-cseneg a csendben a vész
kinyújtja csontujját minden ágbog
mi jöhet még panyókára vetett holnapok
hátán felénk
micsoda torz fölborzolt átok tát reánk
veszetten lihegő óriás-torkot…
nem találom
pedig itt van mint ahogy az égtájak is
elfészkelődnek a tudatokban
csak itt és ott meg amott kell lenni
hogy feltárd magadban izgatottan
ecce a haza ímé a hon
s hogy nappal avagy éjszaka van…
valahol lángra fakadnak láthatárok
valahol izzó billogok születnek
s világnak futnak lángoló éjben
a kíntól üvöltő megdühödöttek…
megleltem
emléksimulás
két éve tart már a járvány
s már
négy nap dörgött az ágyú
bután