Farkas Wellmann Endre | Ilyen nincs is! A legrendhagyóbb idei könyvbemutató

Derzsi Pál 1954. május 7-én született a Székelyudvarhely-közeli Kányádban, ugyanitt végezte iskoláit nyolcadik osztályig, de a közeli Jásfalvát tekinti szülőfalujának. A székelyudvarhelyi Pedagógiai Líceumban szerzett tanítói oklevelet 1975-ben. A Kányád községhez tartozó Abránfalván tanítóskodott 1985-ig, majd nyugdíjazásáig a nagygalambfalvi iskolában dolgozott.

Bár több mint negyvenéves kapcsolat fűz hozzá, számomra is nagyon későn derült ki, hogy verseket is ír, kortárs költőink élvonalában van a helye. Néhány éve a Helyőrség rendszeres szerzője lett, verseit immár a szélesebb olvasóközönség is elérheti. Szerkesztőként mindenképpen izgalommal várom minden új levelét, amelyhez egy-egy verset is csatolni szokott. Költőként is ugyanaz a végtelenül szerény alkat, mint amilyen faragóművészként vagy emberként a hétköznapokban. Amikor két évvel ezelőtt egy riportban készültem bemutatni őt, nagy elszántsággal úgy ültem autóba, hogy most elmegyünk és felkeressük Derzsi Pál életének összes helyszínét, mindenhol fényképeket készítünk, emlékeket idézünk fel és így rakunk össze életút-rekonstrukciót. Az volt a meglepetés, hogy ezt az életutat térben nagyon gyorsan, mindössze egyetlen óra alatt át tudtuk tekinteni, alig ötven kilométert utaztunk a szülőfalujától a mostani lakóhelyéig: döbbenettel vettem tudomásul, hogy alig pár négyzetkilométeren leélve eddigi életét, létrehozva azt az életművet, ami mögötte van fafaragóként, néptáncosként és költőként – mert itt most erről van szó – észrevétlen maradt. Tudtam, hogy saját magától sosem tette volna meg, hogy kiadóknál kilincseljen, a verseiből kiolvasható ars poeticája egyértelműen arra enged gondolni, hogy Derzsi Pálnak maga az alkotás sokkal fontosabb az elismertségnél, mindegy, milyen anyaggal dolgozik, a lényeg, hogy a világ jobbá tételén munkálkodjon. Alkotói magatartása is ilyen értelemben példaértékű: derűs alázattal dolgozni, élni.

Én most merényletet követtem el ellene, remélem, megbocsát. Nagyon ritka dolog történt: a tudtán kívül kötetté szerkesztettem a verseiből egy válogatást és a sepsiszentgyörgyi Artprinter Könyvkiadó gondozásában Kopacz Attila barátommal megjelentettük. Ő a könyv fő támogatója. Úgy történt a dolog, hogy csapdát állítottam neki: arra kértem, hogy minden versét küldje el nekem, hogy kedvemre válogassak belőlük néhány közlésre valót. Kötélnek állt, sőt a véleményemre is kíváncsi volt. Nekem meg ez volt a véleményem, ami tegnap történt. Majdnem két évig őriztem a titkot, mert Covid volt, papírárdrágulás, ünnepek és hétköznapok, de végre sikeres lett a merényletem.

Lehet, hogy Derzsi Páltól megkapom majd a magamét, meglátjuk. De tudom, hogy az idei év egyik számottevő verseskönyvét tettük az olvasók elé, s bár sokat kockáztattam az erőszakos és titkos kiadással, tudom, hogy ő is és tisztelői is megérdemlik, vagyis mi, mindannyian.