Lépj előre bátran,
a tükör mögül senki sem néz vissza rád.
Vesd le bűneid,
amelyek égetik a torkodból feltörő imát.
Tanulj szeretni
Előlegezd meg nekem azt az örömet, hogy
kibújsz magadból.
Dőlj hátra, ne vedd észre a festékfoltokat,
inkább szorítsd be magad kettő közé, most szabad.
Nem. Én nem parancsolok, tőlem belefekhetsz
a félig megszáradt vászon alatt levő
szivárványba.
Úszhatsz a pirosban, hogy álcázz némi romantikát.
Jól állna.
Mint az öreg kaszásnak, akit utánam küldtél.
Neked nem volt időd.
Nem baj. Megvárlak.
Van itt sok könyv, építek egy várat addig.
Hisz a tudás hatalom, s akkor már kell a vár is.
A toronyból majd lenézek, akkor végre felnézhetsz rám.
Karácsonyra téged kértelek tőled. Nem kaptam.
Akkor vegyél ceruzát, lerajzollak.
Rombolni akarok, de nem az új váramat,
hanem képeket: mert azt hittem, Te vagy a páva, én pedig
a tollad… de te rútkiskacsa-üzemmódban nyomtad,
ami megint nem baj.
Szeretnék én is úszni a pirosban. Veled.
De te egy létráról kiabálod le, hogy kellek…
Itt vagyok. Ejts zavarba, majd az ágyba.
Nézz szét, majd mutasd meg, ki bántott,
aki miatt nem tudsz lépni. Aztán add ide a tükröt és menj.
Gyújts tüzet és vegyél kabátot.
Csak akkor csókolj meg, ha meleged lesz.
Ne kérd, hogy nézzem a kikapcsolt tv-t
vagy szívjam az elégett cigarettát…
Visszamegyek a váramba.
Úrrá lett rajtam a vágy, hogy úrnő legyek.
Gyere, uralkodj velem, hozd a kutyádat,
ő majd megeszi, amit magunk után hagytunk.
Kérd meg, felejtse el helyettem, amit nem tudok.
Por van. Rég jártál itt. Kihűlt a helyed.
Még mindig nincs meleged? Hát jó, várok még.
Addig is rendeljünk. Aranyhalat kérek 3 kívánsággal.
S mind a 3 az legyen, hogy láss. Te mit kérsz?
Ne fizess, ma a vendégem vagy.
Fond be a hajam majd mássz le rajta hozzám,
tedd a fejed az ölembe és mondd el, mire gondolsz.
Tél van, és az meleget követel.
Ujjaidat belepte a korom, arcomra szíveket rajzolsz,
majd végre meleged lesz és megcsókolsz.
Vád
Senki vagy és emberszagú.
Önképedből hiányzik a kép.
Helyében folt van,
fekélyes seb az arcod közepén.
Az ön megvan,
az elképzelt te most a fejedből kiabál ki.
Egy ki nem ejtett hangot
nem hall meg csak úgy bárki.
Lépj előre bátran,
a tükör mögül senki sem néz vissza rád.
Vesd le bűneid,
amelyek égetik a torkodból feltörő imát.
A szennyed kitölti a teret,
sáros cipőd elé nem épült út,
amin felkínálnának egy életet,
mint halott sírján a koszorút.
Ha ázni látod lelked a kövön,
ne félj a bűztől, ami eláraszt,
miközben ott álltok némán és ötön
Te, Ő, halál, Isten és a válasz.