Ha lehull a két kezünk is,
Ha mindnyájan itt veszünk is,
Előre!
Hogyha el kell veszni, nosza,
Mi vesszünk el, ne a haza,
Előre!
„Említettük volt lapunkban, hogy Petőfi Debreczenből, levél kiséretében, egy csatadalt küldött a képviselőházhoz. Íme az érintett levél és csatadal:
»Debreczen, december 8-ikán 1848. Képviselő polgárok ! Milyen nagy fontosságú lehet egy kis költemény, bizonyítja egy franczia tábornok levele, ki azt irta a conventnek, hogy vagy küldjenek neki tetemes segédsereget, vagy küldjenek egy kiadást a Marseillaise-ből. – Ha elég buzditónak találják önök a következő költeményt, nyomassák ki annyi példányban, a mennyit szükségesnek fognak látni, s küldjék szét országszerte a magyar táborokba. Részemről igen óhajtom , hogy miután szigorú körülményeim elvonták egy kis időre a hadi pályáról személyemet, legalább lélekben az alatt is részt vegyek nemzetem harcaiban.«
CSATADAL
Trombita harsog, dob pereg,
Kész a csatára a sereg.
Előre!
Süvít a golyó, cseng a kard,
Ez lelkesíti a magyart.
Előre!
Föl a zászlóval magasra,
Egész világ hadd láthassa.
Előre!
Hadd lássák és hadd olvassák,
Rajta szent szó van: szabadság.
Előre!
Aki magyar, aki vitéz,
Az ellenséggel szembenéz.
Előre!
Mindjárt vitéz, mihelyt magyar;
Ő s az isten egyet akar.
Előre!
Véres a föld lábam alatt,
Lelőtték a pajtásomat,
Előre!
Én se' leszek rosszabb nála,
Berohanok a halálba,
Előre!
Ha lehull a két kezünk is,
Ha mindnyájan itt veszünk is,
Előre!
Hogyha el kell veszni, nosza,
Mi vesszünk el, ne a haza,
Előre!
Köszönjük Farkas Jenőnek, aki a versre és a kommentárra felhívta a figyelmemet!