Nemrég indult ez a tánc,
S azóta szorít a lánc.
Nem ismerem a lépéseket,
És csak halmozom a kérdéseket.
Senki
Senki akarok lenni!
Kisgyerekként cukrot csenni.
Elhinni még azt, amit mesélnek,
és hallgatni azt, amit zenélnek.
Senkiként felfedezni valahol messze,
Kolumbuszként, inkognitóban, persze.
Eljátszani az angolt
úgy, hogy a nyelvtudásom a pincében landolt.
Kikérni a számlát,
majd kifejezni a hálát.
Senkinek sem elárulni a nevem,
valakinek csak úgy odaadni a kezem.
Elhinni, van olyan, hogy szeret,
majd betölteni minden üres helyet.
Még így is egy senki maradni,
aztán úgy magamban ezért sírva fakadni.
Felvállalni a hitet,
levenni a sminket.
Tudni azt, hogy valakit érdekelsz,
de nem úgy, hogy közben térdepelsz.
Jó elhinni, hogy senkiként elvagy,
hisz olyankor csak te vagy.
Tánc
Nemrég indult ez a tánc,
S azóta szorít a lánc.
Nem ismerem a lépéseket,
És csak halmozom a kérdéseket.
Csak elesem vagy megbotlom,
Száz új lépés van, azt is elrontom.
Félek, hogy itt ragadok…
Kapálózom, de egyre jobban tapadok.
A lábam reszket,
Állítólag mindig jön az új kezdet.
Csak azt érzem, hogy a parkett megnyílik.
Itt már a talaj sem igazi, hisz örvénylik.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2022. márciusi számában)