Fűhangon lapul alattam a fű,
virághangon dadog a virág,
bokornyelven titkolózik a bokor,
ághangon himbálózik az ág.
Bűn?
Van itt bűn. Van rengeteg.
Bűnlényegét ki,
ugyan ki, s mikor érti meg?
Földhangon szól hozzám a föld.
Bácska? Bánát? Brdo? Szerémség?
Nem az elnevezés,
hanem a FÖLD beszél:
„Belőlem vagy! Tőlem jobb legyél!”
Vízhangon szólnak hozzám
s tovább rohannak a vizek:
„Ne nevünket vagy hosszunkat
de árapály-törvényeinket figyeld!”
A hegyek hegyhangon szólnak:
„Megmutattuk az első viperát,
a te dolgod – ha félsz – ösvényeinket
cikk-cakk ugrásokkal szelni át.”
Fűhangon lapul alattam a fű,
virághangon dadog a virág,
bokornyelven titkolózik a bokor,
ághangon himbálózik az ág.
Emberhangon szólna az ember
de mondanivalója nem maradt.
Bűnrészesnek vitatgat minden
fűt, hegyet, fát, vizet, bogarat.
(Hazatérés, Cnesa Kiadó, Kanizsa, 1995.)
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2022. márciusi számában)