Korábban a fagylaltot a fagylaltozóban, legföljebb a gombócdában, Mozartot a zeneműboltban, Ali babát meg a negyven rablót a könyvesboltban vásároltuk meg, a Hupikék törpikéket pedig a tévében néztük. S most az egész fantáziavilág beköltözött a fagylaldába.
Nyelvi barangolások (53.)
Kíváncsi vagyok arra, hogy a következő képzelt párbeszédek kapcsán mikor jönnek rá, hol is vagyunk.
– Kérek egy Mozartot... – Most csak Beethovennel szolgálhatunk.
– Ali baba van? – Sajnos nincs.
– Adjon egy virágfrissítőt! – Milyen virágnak kell?
– Kérek egy meggyes mákot! – Melyik süteményre gondolt?
– A gyereknek lesz egy tokaji aszú! – Kérem, 18 éven aluliakat szeszes itallal nem szolgálhatunk ki!
– Raffaellót kérek. – Tényleg, nemrég tűnt el egy a képtárból, de mi biztosan nem árulunk lopott holmit.
– Ugye itt kapható hupikék törpikék? – Nem, csak Spongya Bob kockanadrág van jelenleg.
– Virágméz lesz! – Akkor lesz, ha készítek!
– Van önöknél velencei álom? – Hogyne volna, hányat parancsol? (Nem állom meg, hogy ide ne írjam a kötelező tréfás választ: Ha hányat, akkor köszönöm, nem kérek...)
Vajon rájöttek-e, hogy a párbeszédek eleje hol is hangozhatott el? Könnyítésként most csak a kérdéseket ismétlem meg:
* Kérek egy Mozartot..., Ali baba van?, Adjon egy virágfrissítőt! Kérek egy meggyes mákot!, A gyereknek lesz egy tokaji aszú!, Raffaellót kérek!, Ugye itt kapható hupikék törpikék?, Virágméz lesz!, Van önöknél velencei álom?
Néhányan nyilván sejtik, hogy nem szatócsboltban, azaz vegyeskereskedésben vagyunk, hanem egyetlen boltban, egy nagyon konkrét boltban, ahol mindez egyetlen pultnál kapható. A megfejtéshez segítséget nyújtok egy teljesebb rendeléssel:
– Velencei álom, Raffaello, Mozart...
Akinek ez sem volt elég, annak egy még teljesebb rendelést is bemutatok:
– Háromgombócos lesz, málna, Raffaello, virágméz...
Most már mindenki tudja, aki élt a 2000-es évek elején, hogy nem képtárba, hanem egy fagylaltozóba tévedtünk. A bevezető párbeszédeket csak a tréfa kedvéért találtam ki. Akkor jutott eszembe, hogy régen málna-eper-vanília volt, ma pedig hupikék törpikék-Ali baba–Mozart „kombó”, azaz összeállítás van. Nyilván sokaknak volt már ilyen élménye és van erről véleménye.
Korábban a fagylaltot a fagylaltozóban, legföljebb a gombócdában, Mozartot a zeneműboltban, Ali babát meg a negyven rablót a könyvesboltban vásároltuk meg, a Hupikék törpikéket pedig a tévében néztük. S most az egész fantáziavilág beköltözött a fagylaldába. Furcsábbnál furcsább neveket kapnak a fagylaltok. Reklámcélból persze érthető a fantázianevek alkotása, csakhogy itt már föltehetően a megértés kárára megy. Mert amíg a csokoládé-vanília-citrom világos, érthető, megfejthető, addig a hupikék törpikék mint fagylalt (ezért is írjuk kis kezdőbetűvel), aligha.
Persze van egy motivált, vagyis okkal gazdagodó fagylaltkultúra. Az ok: az alapanyag, az összetevők, a recept. Egy ázsiai ország fagylaltkínálatában ilyesfajta fagylaltok szerepelnek:
*paradicsomos, szalonnás, tintahalas, polipos, csirkemájas, ökörnyelves, nyers lóhúsos, sőt: viagrás fagylalt…
Ízlés dolga. De nálunk is felbukkantak furcsa „ízkombók”: levendula-, bazsalikom-, homoktövis- stb. fagylalt.
Itt tartottam fagylalttörténeti, sőt fagylaltnyelvtörténeti fejtegetésemben, amikor rápillantottam napjaink frissülő fagylaltkínálatára. Itt bizony már cserben hagyott nyelv- és ízléstörténeti tudományom, sőt a fantáziám is. Ilyesféléket kínáltak ugyanis a május eleji „fagyinapra” (merthogy már ilyen is van):
• brownie minitorta fagylalt, pekándiós fagyi, zöldtea-fagylalt, levendulafagylalt, szivárványfagyi, Earl Grey tea fagylalt, kókuszos dinnyefagyi paleo módra, sóskaramell-fagylalt, macaronfagyi
Fagyisétánk következő állomásain még ilyesmiket fedezhettünk föl: unikornis fagyi, banánrágófagyi, katalánkrém fagylalt, sárgarépa petrezselyemmel fagylalt, kecskesajt-cékla fagyi, jégvarázs, rágógumifagylalt, édeskrumplifagylalt, homárfagyi, hisztéria fagyi. Egy újságíró utánajárt, ezt értik rajta: „ránézésre valami vanília alapú, eperöntetes dolog lehet. Nem csalódunk. Elsőre leginkább a sajttortafagylaltokhoz hasonlít a hisztéria, melyet fehér csokiból és tejcsokiból készítenek epres variegatóval (egyfajta öntet), az egész tetején pedig ropogós golyók fokozzák az élményt”. Megtudjuk, hogy a fagylaltnév a gyártó nevére utal. Az írás ezzel nyugtat meg: „A csoki-vanília-puncs szentháromságon túl is van élet, sőt, ott kezdődik csak igazán. Aki ma a fagylaltozók között életben szeretne maradni, de leginkább ki akar tűnni a tömegből, valami extrával kell megnyernie a vásárlókat. Rengeteg üzlet próbálkozik különleges ízekkel, a világban már létezik fokhagymás, szalonnás, polipos, lóhúsból készült fagyi is, de talán mindegyiknél bizarrabb az, amelyiknek anyatej az alapanyaga. Persze nem muszáj minél extrémebb hozzávalókkal kísérletezni, a kifogástalan marketinghez és az ebből fakadó termékértékesítés jelentős növekedéséhez elég akár egy jól megválasztott név is.” Vagyis mindennek mi vagyunk az oka. A fagylaltkedvelők. Csak azt nem tudom, hogy ezt honnan veszik? Fagylaltesszémnek egyébként azt a címet szántam: abnormális fagylaltok… De nem akartam már a címben lelőni a poént.
Végül még egy kis nyelvi fölfedezés. Olvasom, hogy fagylaltevésből mi az országos rekord. Valaki 74 „gömböt” nyomott le egyetlen nap alatt… Arról most ne beszéljünk, hogy akkor valószínűleg milliomos az illető, s ennek az egészségre gyakorolt hatása is kérdéses. 74 „gömb”. Ez a rekord Csongrád vagy Békés megyében születhetett. Ott nevezik gömbnek a fagylaltadagot, máshol ugyanis gombóc. Budapesten van gombócda, ez egy fagylaltozó, a Dél-Alföldön ez is inkább gömbőcde vagy gömbde lenne, ha a fagylaltmesémnek nem itt lenne a vége. A mesének tehát vége, a fantáziának viszont semmi sem szab határt.