A szabadúszó színészek nehéz helyzetben voltak a világjárvány alatt, mivel nem játszhattak. De mi történt azokkal a színésznövendékekkel, akik éppen ez idő alatt végeztek, és zárt színházak mellett kellett volna munkát találniuk? Tóth Zsófia pályakezdő színésznővel beszélgettünk.
– 2021-ben végeztél a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színész szakán. Mi lett az osztályoddal, hogyan boldogulnak társaid?
– Kilencen végeztünk harmadéven, hatan maradtunk a mesterire is, tavaly végeztünk. Kilencünkből hárman Budapestre költöztek, független színházaknál lépnek fel. Ám a független színházi projektekből nem tudnak megélni, ezért van egy másik pénzkereső munkájuk is. Közben pedig szereplőválogatásra járnak.
– Belenéztem az erdélyi színművészeti karok végzőseinek névsorába, és azt látom, hogy évről évre kevesebb végzős kerül színházakhoz. Olyan évfolyam is akadt, amelyből senki sem lett színész, senki nem kapott munkát, lehetőséget.
– A kolozsvári és a marosvásárhelyi egyetem magyar színész szakán összesen 24 diák végezhet évente, akiknek lassan nincs hová menniük. Most én is ezzel küszködöm. Azt nem tanítja meg senki, hogy mit csináljon az ember, mikor kijön az egyetemről. Évekig készül erre a pályára, utána pedig azt kell tapasztalnia, hogy nincsenek lehetőségei. Mindenik osztálytársam azt jelzi, hogy baj van. Én igyekszem mindent megtenni, amit lehet. Járok versenyvizsgákra, castingokra, kérdezősködöm, keresem a lehetőségeket, de ami a legfontosabb: nem adom fel.
– Jelen pillanatban mivel foglalkozol?
– Van három előadás-szerződésem Nagyváradon, amiért nagyon hálás vagyok, de közben igyekszem stabilabb munkahelyet keresni, hogy fenn is tudjam tartani magam. A művészet önmagában is a bizonytalanságról szól, emellé ott van a fiatal színművészeknek a létbizonytalanság is.
– A főiskolán volt-e lehetőség kiugrásra?
– Negyedéven a Yorick Stúdióban játszottam, ami óriási volt! A főiskolai előadásainkat viszont nem igazán vittük ide-oda, így nem láthattak minket a potenciális munkaadók. Ez persze részben a pandémia miatt is alakult így.
– Mi a legnagyobb vágyad?
– Szeretnék egy stabil megoldást vagy két évre, egy olyan helyet, ahol elkezdhetném nyitogatni a szárnyaimat, ahol folyamatosan megterhelnének és foglalkoztatnának. Játszani vágyom, és fejlődni szeretnék.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. májusi számában)