N. Juhász Tamás | Emlék-kép-szilánkok

N. Juhász Tamás 2022. június 09., 09:07

Amikor először kézhez kaptam, még nem tudtam, mire számíthatok. A hátoldalon lévő szöveg szerint fotó- és tárcagyűjteményként határozza meg magát. Gondoltam is, rendben, a fotókat szeretem, főleg, ha nem „túlművészkedősek”. A tárcákat kevésbé, mert sok szerző a rövidség ellenére hajlamos túlgondolni.

Amikor először kézhez kaptam, még nem tudtam, mire számíthatok. A hátoldalon lévő szöveg szerint fotó- és tárcagyűjteményként határozza meg magát. Gondoltam is, rendben, a fotókat szeretem, főleg, ha nem „túlművészkedősek”. A tárcákat kevésbé, mert sok szerző a rövidség ellenére hajlamos túlgondolni.

Ennek köszönhetően kicsit unottan álltam neki Leczo Zoltán Sára könyve című kötete olvasásának, ám az első pár „bejegyzés” után érdeklődve vártam, mi jön még. Meglepődésem kellemes volt. A tárcák sokkal inkább megemlékezések egy-egy esemény vagy személy kapcsán, amelyekhez a képek közvetítőként kötődnek, hol kevésbé, hol pedig jobban. A képeket nézegetve a múlt emlékeinek megragadása jól érezhetővé válik az olvasó számára. Olyan, mintha egy új barát sztorizgatna. És ez nagyon jól áll a szövegeknek. A tárcákon keresztül érdekes és izgalmas, sok esetben érzelmes vagy tanulságos történeteket olvashatunk úgy, hogy közben Leczo Zoltán nem válik didaktikussá. Tehát nincs semmiféle végső konklúzió, nincs magasztos tanulság, viszont ennek köszönhetően elég az olvasónak csupán a történetekre és azok rétegeire irányítania a figyelmét, hogy levonhassa a következtetéseket, ki-ki a maga kedvére, ha akarja. A szövegek ritmusossága, szóhasználata valamiért Lőrincz L. László, ismertebb „nevén” Leslie L. Lawrence stílusát idézte meg, aki olvasmányos és élvezetes szövegekkel dolgozik. Ezzel nem azt mondom, hogy Leczo másolta volna.

Némiképp furcsának találtam, hogy ahogy haladunk a kötettel, a szövegek nyelvezete egyre „rontottabbá” válik, egyre erősödik benne a nyelvjárás hatása. Ez némiképp eltávolított a korábbi szövegek olvasmányosságától, ugyanakkor nyilván megvan mögötte a szerzői szándékoltság is.

A Sára könyve nem olyan kiadvány, amelyet egy ültőhelyben el lehetne olvasni. Vagyis el lehet, mivel nem túl hosszú. Viszont nem érdemes, annyira sokrétű. Inkább egy jó borhoz lehetne hasonlítani, amit az ember inkább lassacskán kortyolgat, hogy kiérezhesse az ízét. A kötetet csak ajánlani tudom, érdekes élményt fog nyújtani az olvasói számára.

 

Leczo Zoltán: Sára könyve, Tempora Orientia Polgári Társulás, Királyhelmec, 2021

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. májusi számában)