Tükrökből melyik arc figyel?
Rég eltűnt nagyapáinkra ki ismer az
utcák mély pocsolyáiban?
Emlékük csöpög és hűl ki az árnyviasz.
(HORATIUS ÉS RADNÓTI MIKLÓS EMLÉKÉNEK)
„Míg én voltam a kedvesed,
S felfénylő nyakadat még nem ölelte más…”
Horatius
(Radnóti Miklós fordítása)
LÉLEK ANYAGÁRBAN
Lelket már anyagárban is
kaphatsz, ám ha fizetsz, az sohasem elég.
Angyallomb repülése: hit,
és szirmok repedésén csak a csorba szép.
Kondenzcsík-hasadás az ég,
zümmögnek rovarok, méhek a lomb között.
Elhúznak repülő izék,
hang robban, meg a csend és zaja mennydörög.
Bonthat már levelet ki még,
építhet betelő sátrat a szilvafa.
Mint régmúltba veszett vidék,
úgy ködlik fel a méh távoli potroha.
HORATIUSÉK ESTÉJE
Cseppjében a hideg telek,
átlátszó csapadék: hullik eső vize.
És hullik vele mindenünk,
felhőkben feledett éveket öntve le.
Játszótérre Horatius,
bár sajnálja, de mást nem tehet, és ezért
kislányát ki ma nem viszi:
itthon várja az est őket, a fényhiány.
Tévében mesefilm pereg,
tésztát főz apa-mód, és vacsoráznak az
asztalnál, telefon csipog.
Fürdés jön, tele kád, habzik a végtelen.
Tükrökből melyik arc figyel?
Rég eltűnt nagyapáinkra ki ismer az
utcák mély pocsolyáiban?
Emlékük csöpög és hűl ki az árnyviasz.
Lámpák fénye kigyúl nekik,
hold nincs fent, ez a szép, sárga halotti maszk.
Surrannak kocsik is tova,
fékeznek, vörösük kinyíló pipacs.
NINCS HIBA
Fulladván riadok ma fel
álmomból, levegőt kapkodok.
Pszichés hajnali akció,
történt már ilyen és ismerem ezt ezért.
Aztán mégis elalhatok,
álmomból csak a napfény emel újra ki.
Kávé és tea, meg tojás,
gőzölgő a napunk kezdete. Nincs hiba.
SZINTETIZÁTOR
Pet Shop Boys-zene szólt talán,
lassúztam vele, Z-s volt, zeneiskolás.
Én meg B-s, tizenéves srác,
nem tudtam, mi leszek, mit hoz a változás.
Hullt széttört üveg és szilánk,
porszívó csöve zúg, mint ama harsonák.
Egy dal szintetizátora
úgy cseng, mintha üveg csengene boldogan.
Rég volt ez, ki esett belém?
Dobgép szíve dobolt, mintha dobolna vér.
Felnőttünk, ki-ki másfelé,
lányunk és fiaink hallanak új zenét.
EGY LEPRÉSELT VIRÁGRA
Verstanban valamit találsz:
egyszázéves a könyv, és a lapok között
lepréselt, nevesincs virág.
Antikváriumé volt, ami már tiéd.
Ki préselte le és mikor?
Zöld és sárga a szép múmia-gyomnövény.
Indulsz, buszra, ha szállsz vele,
elkísér, ha kidobnád, kukasírba száll.
Múltból jött ide és ezért
régmúlt ül levelén, régi idők pora.
Őrizd még te is egy kicsit!
Széthullik vele majd szirmai otthona.