Orbán János Dénes Miért ne menjünk Erdélybe című kitűnő humoros könyve erre keresi a választ. Elsősorban azért, mert mi itt lakunk. Már aki itt lakik. Aki meg nem lakik itt, annak bajos lehet eldönteni, akaródzik-e ide gyünni. Köszönhető ez a sok nemes antológiának, melynek borítóján mohás, rohadásnak indult kunyhók (a kötelező gémeskút árnyékában) találhatók, persze mindez az erdő tövében, a hegy csúcsán, ahol porlik a székely, mint a szikla, mert jobb dolga úgysincs.
És nincs meleg víz. Ha van is, csak valami bűbájos, vulkanikus források formájában, ahonnan bármelyik pillanatban kiszökkenhet valami ismeretlen állatfaj, aminek biztosan van valami köze a medvéhez. Szomorúan jelentem, tündérek, azok tényleg nincsenek, pedig kerestük őket eleget, exportra. Mert szegény ez a vidék, kéremszépen, hogy már azt sem látjuk este a kocsmában, kitől kaptuk a pofot, mert a villanyt rég levágták, s gyertyára sem futja.
Milyen es a székely humor?
Orbán János Dénes Miért ne menjünk Erdélybe című gyűjteményes kötetével egyszerre erősíti és zúzza szét a fenti sztereotípiákat. A Székely termék-sorozatban (mottója: Ne várja meg, míg megbicskázzák őket! Olvasson élő székely írókat!) megjelent könyv a lassan a kihalás szélére jutó székely viccek krémjét gyűjti össze, abból es kilencvenkilencet. Vegyünk’sze pár példát:
„– Hogy beszélsz te apáddal? Annak idején én nem mertem vóna visszanyelvelni az apámnak. – Vót es magának apja… – Há tudd meg, hogy vót, s különb, mint neked!”
Vegyünk egy másikat is:
„– Ne üsd, fiam, hiszen a felebarátod! – Nem azt a felit ütöm, amelyik a barátom!”
Van ebben minden, de elsősorban a valóban létező székely csavaros ész (nem lehet kiönteni a pálinkát, doktor úr, a fele a sógoré, s az pont felül van), amely valójában azért alakult ki, hogy – túléljünk.
Polkorrekt ez a humor? Nem. Hírből sem ismeri a kifejezést: „Két székely duvatlankodik egy szeredai dühöngőben. Megszólal az egyik: – Na, én most megyek, s megbaszom az anyádat. A légy is megáll a korcsma levegőjében. – Menjünk, édesapám, úgyes eleget ivott mán”.
Miért van szükség egy ilyen könyvre? Elsősorban azért, mert röhögni (akarom mondani – nevetni; elnézést, nem vagyok még teljesen kikupálódva) mindig jó. Másodsorban: „a világhálón keringő viccek gyakran adnak a székelyek szájába olyan szavakat, amelyeket azok nem használnak, miközben mellőzik az ízes székely beszédet, az izgalmas tájnyelvi kifejezéseket”, mondja a szerző. Folytatva: „ez a kis gyűjtemény a véleményem szerint legjobb, legjellegzetesebb székely vicceket kínálja az érdeklődőknek. Mellőzve a pongyolaságokat, igényes megfogalmazásra törekszik”. Vidítsuk a csupán itt, az Elészóban, egyetlen helyen előforduló komolykodást:
„– Mit gondolsz, komám, melyik a gyorsabb? A ló vagy a postagalamb? – Há gyalogosan ejszen a ló.” De okos is a székely, mint már jeleztük:
„Eltévednek a városi kirándulók Kápolnásfalva mellett. Meglátnak egy öregecskét, odasün dörögnek. – Segítsen, urambátyánk! Légvonalban mennyire van innen a falu? – Légvonalba? Úgy nyóc kilométer, de tudok egy rövidítést.”
Székelyek humorcsinálás közben
Orbán János Dénes könyvében nemcsak székely vicceket mond el, hanem parafrazál is számos vendégszöveget, vagy csak egyszerűen átveszi azokat, a székely vicc környezetébe helyezve. Ezt egyszerűen muszáj idéznünk: „Hidegtől mered a csíki macska farka, / didergőcsepp bolhák melegednek rajta. / A megfagyott veréb a fődre lepuffan, / lám, ilyen az idő nálunk júniusban” (Így kezdődne a székely Toldi). Hát nem úgy van az, hogy Csíkban a nyár augusztus elsején három és négy óra között van, kérem?
OJD A Madagaszkár-kiáltványban meghirdeti az új székely honfoglalást Madagaszkár szigetén, mert az eddigiek nem sikerültek túl jól. Ennek kapcsán megszólalnak a székely humor más mesterei is. Muszka Sándor a Komám, innen el kell menni (Madagaszka) írásában szintén alátámasztja ezt: „Komám, innen el kell menni, itt az ember csak gürcöl, de látszatja nincsen, mingyá mingyá gatyánk se lesz, s a fótot direkt a seggünkre kell varrják”. György Attila a Madagaszkár székely volt, és székely lesz elmélkedésében arról vélekedik, hogy „Madagaszkár székely gyarmatosítása, ami a kelleténél körülbelül húszezer évvel váratott többet magára, még a maláj bennszülöttek is hamarabb érkeztek oda az ősi földre, mint Benyovszky Móric apánk”.
Tehát miért menjünk Erdélybe, a sok mucskos medve, tekergő kégyó, iszákos széköly közibe? Mert valójában a székelyeknél vendégszeretőbb ember nincs ezen a földkerekségen. S ha valaki el bírja viselni, hogy a vacsora némi zsír egy kis zsíros becsinálttal, leöntve egy kicsi veresborral, megtétezve jóféle pálinkával, akkó jöjjön nyugodtan. Van meleg víz es.
Orbán János Dénes: Miért ne menjünk Erdélybe. (Csillag István illusztrációival.) Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2021
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. második májusi számában)