Juhász Kristóf | A kapuk angyalai

Juhász Kristóf 2022. július 09., 08:36

A kapuk angyalai a kocsmában ültek, hisz a szférák lényeinek is jár a szabadidő-kultúra. Az emberek ilyenkor a szexről, a munkájukról meg a lelki kapcsolódásaikról szoktak beszélgetni. Az angyaloknak erószuk nincs, hivatásuk és kapcsolataik viszont annál inkább, és ezeken is bőven van mit megvitatni. Így esett ez aznap délután is, Krisztus után valamikor két- és háromezer között.

Borbély Máté szobra

A kapuk angyalai a kocsmában ültek, hisz a szférák lényeinek is jár a szabadidő-kultúra. Az emberek ilyenkor a szexről, a munkájukról meg a lelki kapcsolódásaikról szoktak beszélgetni. Az angyaloknak erószuk nincs, hivatásuk és kapcsolataik viszont annál inkább, és ezeken is bőven van mit megvitatni. Így esett ez aznap délután is, Krisztus után valamikor két- és háromezer között.

– Tegnapelőtt is jött valami négyszemű értelmiségi, szomorú verseket szavalt a kudarcba fulladt nemi életéről, és harapdálta a küszöböt – lógatta döbbenten glóriáját a rumos teába a Titkok Kapujának Angyala.

– Annak legalább volt egyénisége. Nekem rengeteg olyan jön, főleg szlávok, hogy meg volt ugye már halva, és kitűztek neki a sírjára egy lepedőnyi országzászlót. És mindegyik úgy akar bejönni, hogy keresztben tartja a zászlórudat, az megakad a kapufélfán, de nem fordítana egyet rajta, ott erőlködik, a többi meg hátulról taszigálja. Olyan is volt már, hogy sétahajót próbált betolni. Most gondoljatok bele, eltolta a lelkem a kapuig! – kavargatta értetlenkedve fehérfröccsét a szárnyával a Békesség Kapujának angyala.

– Korról korra kevesebben értik a lényeget – csapta az asztalhoz söröskorsóját a Megértés Kapujának Angyala.

– A történelem kezdete óta minden kultúrkorszakban ugyanolyan az arányok – vitázott vodkájával hadonászva az Inspiráció Kapujának Angyala.

– Nálam volt nemrég valami sporthorgász, vagy testépítő, vagy micsoda, és ráfolyatta a szebbik kulcslyukra a szemgolyóját, nagyon kellemetlen volt. Mondtam, ez már nem az én hatásköröm, szóltam a lángpallosú keruboknak, azok meg azt mondták, hogy igazából a Tisztánlátás Kapujához kellett volna mennie, csak elrontotta a kapcsolatát az őrangyalával, és aztán eltévedt – mesélte a Győzelem Kapujának Angyala.

– Tudom, ki az, megcsinálta nálam is a műsort, elég elszánt, csak valami van a szemével tényleg, de azt hiszem, ha képes lesz megköszönni háromszáz évvel ezelőtt annak a kövér vagy sovány ősanyjának a keménypáncélúrák-vacsoráját, és aztán ötszáz év múlva hozzámegy ahhoz a szíriuszi űrrestaurátorhoz, át is jöhet – bizakodott a Tisztánlátás Kapujának Angyala.

– Képzeljétek, angyalkáim, én most azt játszom, hogy eldugok több kicsi kaput az erdőben. Van odvas, öreg fa, van kéreg alól, erezet mellől előbukkanó, csillogó üveg, mintha csak valahogy odakerült volna… És ilyen álmodozó párocskák úgy jönnek át, hogy nem is tudnak róla. Teljesen ártatlanul – dicsérte az átlépőket a Rejtett Kapuk Angyala.

– Ez jó ötlet, lophatom? – kérdezte az Ártatlanság Kapujának Angyala.

– Perszehogy – ürítette ki pálinkáspoharát a Rejtett Kapuk Angyala. A többieknek is tetszett ez a megoldás, és koccintgatás közben megbeszélték, hogy mindannyian megpróbálják ilyenformán. Ezért is érdemes az odvas, öreg fákra odafigyelni.