Új kiadásban került a könyvesboltokba Böszörményi Zoltán Regál című regénye, amit az első megjelenés óta több nyelvre is lefordítottak. (Egyebek közt angol, francia, német, román, lengyel és orosz nyelven is eljutott az olvasókhoz.) Mivel a mű tartalma reflektál a megbolydult világ körülöttünk zajló jelenségeire, mindenképpen érdemes ismételten is szót ejteni a kötetről.
Új kiadásban került a könyvesboltokba Böszörményi Zoltán Regál című regénye, amit az első megjelenés óta több nyelvre is lefordítottak. (Egyebek közt angol, francia, német, román, lengyel és orosz nyelven is eljutott az olvasókhoz.) Mivel a mű tartalma reflektál a megbolydult világ körülöttünk zajló jelenségeire, mindenképpen érdemes ismételten is szót ejteni a kötetről.
A történet középpontjában egy hazáját elhagyni kényszerülő fiatalember áll. Az ő sorsán és megpróbáltatásain keresztül enged bepillantást a szerző a 80-as évek ausztriai menekülttáborainak sajátos viszonyaiba és a keleti blokk országainak emberi sorsokat ellehetetlenítő valóságába.
Böszörményi Zoltán részben saját kalandjait sűríti ebbe a regénybe, hiszen 1983-ban ő maga is hazája elhagyására kényszerült, és ennek következtében hét és fél hónapig kellett a regényben részletesen bemutatott sanyarú állapotok között vegetálnia. Ugyanakkor egyértelmű, hogy nem szimpla emlékidézés ez a történet. Még csak nem is egy trauma kibeszélése. Sokkal inkább az olvasó szembesítése a szikár valósággal.
Már a könyv címe is felkelti az érdeklődést. A szerző remek érzékkel ötlötte ki, hogy megfordítja a láger szót, s így – miközben szembesíti az olvasót „kifordított” világunkkal –, újabb szimbolikus jelentőségű tartalmakat csempész az alapgondolat mellé. A „regál” kifejezés eredeti jelentése ugyanis „királyi, fejedelmi”. Németül pedig „polc” értelemben használják.
A jobb élet reményében napjainkban is ezrek indulnak útnak, hogy a fejlett Nyugat országaiban találjanak maguknak otthont. A jelenkori migráció oksági összefüggései azonban nem azonosíthatók azzal a háttérrel, ami a szocialista blokk országaiban generált elvándorlást. A kommunizmus politikai megtorlásai elől menekülők elsősorban a szabadságot keresték nyugaton. A befogadó országok is kifejezetten a politikai menekültek számára biztosítottak menedéket, s a tiltott határátlépőket, az emigrálni (vagy disszidálni) szándékozókat a határ mentén kiépített lágerekben gyűjtötték össze, és ott tartották őket mindaddig, amíg kérelmüket el nem bírálták.
Ausztria volt az az ütközőzóna, ahol nagyon sok újhazát kereső kötött ki, és várt a menekültek számára kijelölt körzetben a befogadással kapcsolatos döntésre.
A láger ebben a történetben tehát nem valamiféle büntetőtábor, sokkal inkább a lehetőség és a remény küszöbe. Átmeneti hely, ahonnan van esély továbblépni. A döntésre várás azonban rengeteg bizonytalanságot szül. Ráadásul a menedékjogot remélők között a hasonló állapot és hasonló cél sem feltétlenül teremt összhangot és összetartásérzést. Akadnak egymást segítő és támogató csoportok, de megjelenik a rivalizálás, gonoszkodás és a brutális erőszak is.
A tábor lakói eltérő viszonyok közül, más-más szociális háttérből érkeznek, és eltérő arányú a műveltségük. Akad közöttük intelligens, nyelveket tudó fiatal, van tudományokban jártas matematikus, de találunk egyszerű munkást, fodrászt és árvaházban nevelkedett lányokat is. És feltűnnek a bűnözők, a haszonlesők is.
Mindenkinek más-más kilátásai vannak. Egy részük anyagi javak nélkül, teljes bizonytalanságban várja a kérelme elbírálását. Miként a történetet elbeszélő (vagy végig álmodó?) főszereplő is, aki családját hátrahagyva szökött át a határon. Néhány társával együtt munkát vállal, hogy valamelyest javítson helyzetén. A láger lakói ugyanis – miután tisztázódott a helyzetük, és igazolni tudták, hogy valóban politikai menekültek –, amíg befogadó országra nem találnak, szabadon mozoghatnak a városban is. A táborból persze csak lágerigazolvánnyal mehetnek ki, de a cselekvésben már nem korlátozzák őket. Akár éjszakai munkát is vállalhatnak.
Mindez azonban távol áll attól, hogy az édenben érezhetnék magukat. Hontalanként bizony nemegyszer megtapasztalhatják a kiszolgáltatottságot, a megaláztatást, az embertelen munkakörülményeket – és azt is, hogy kihasználják és rútul becsapják őket. Naponta szembesülnek a ténnyel, hogy az áhított Nyugat sem a mennyország. Az ördög ott is jelen van, gazemberek és spekulánsok arrafelé is bőven akadnak.
Emellett meg kellett küzdeniük a lágeren belül uralkodó problémákkal. Az érdekközösségek közötti hierarchiával és határokkal (a bandaszemlélettel). Nemegyszer komoly atrocitások érik őket. Gyilkosság is történik. Mindez sötétre festi a helyzetet, ám visszaút nincs, csupán a helyzet tudomásul vétele jöhet szóba. Ez persze nem mindenkinek sikerül.
A munkát keresők is többször kerülnek megalázó helyzetbe. Az első, amivel szembesülniük kell, hogy nem szakmai alapon választják ki őket, hanem kifejezetten a külső benyomások döntenek. A megnyerő arc többet nyom a latba, mint a hozzáértés.
Akinek pénzre van szüksége, mindent vállal: favágást, teherhordást, épületfelújítást, dohányzsákolást. (Ezzel kapcsolatban sötét üzérkedésre is fény derül: a gazdák csalnak a dohánnyal: jobb márkajelzésű zsákokba kell ugyanis áttölteni a készletet.)
Az egymást segíteni próbálók összetartó ereje sokszor segít a holtponton átlépni. Ám az otthon hagyott családot ők sem tudják pótolni. A hozzátartozókkal való kapcsolattartás azonban nem egyszerű. A telefonálás és a levelezés is nehézkes – ráadásul nem is biztonságos. A távolság és a hiányérzet válságos pillanatokat eredményez, amit egy váratlanul fellobbanó szerelem és a testi vágy kielégítése oldhatna fel.
A regény cselekményhálója jól felépített, izgalmasan szerkesztett, hiszen – amellett, hogy az idősíkok keverednek –, a főhős életének különféle epizódjai révén sokfelé biztosít kitekintést és rálátást. Az egymásba futó események és emlékek szinte filmszerűvé teszik a történetet.
Az életszerű diskurzusok, az elharapott, odavetett mondatok, a puritán egyszerűség teszi igazán hitelessé a regényt. Ennek egyik leglátványosabb példája a telezsúfolt teremben elkapott mondatfoszlányokból kikerekített nyüzsgés leírása: „…hoztál vizet? ugyan már, erre sem vagy képes… vigyázz a gyerekre, kiszaladok a mosdóba… Annának mit üzensz?… ne törődj vele, semmiség az egész… te szeretted? és csak most vallod be… láttad Miki pofáját, azt hitte, nekünk semmi sem sikerül… ne ide ágyazz, hanem a másikra… ennyire nem figyelsz, napok óta tudom…” Szinte megelevenedik a történet. Az olvasó részesévé és tanújává válik az eseményeknek.
Érdekessége a műnek, hogy Böszörményi Zoltán nem nevezi nevükön a szereplőket, hanem valami jellegzetesség vagy tulajdonság kiemelésével teszi beazonosíthatóvá őket (Bajuszos, Fiú, Matekos, Kopasz, Tudákos, Göndörhajú). Csak a segítő szándékú hivatalnok (Olga) és a szerelmi vágy tárgyát képező lány (Nina) kap valódi nevet. És persze a főszereplő, akiről azonban csak a kötet utolsó oldalán tudjuk meg, hogy hívják.
A kivándorlási célpontként meghatározott országnevek is szimbolikus jelentéssel bírnak, s bár a hangzás alapján felismerhetők (Autérlia – Ausztrália, Kadánia – Kanada, Ameránia – Amerika), ezzel a változtatással ki lettek emelve térből és időből.
A Regál nem szimpla eseménynapló. Sokkal inkább történelmi látlelet a kommunista (konnomista) korszak Kelet-Európájáról és a befogadó Nyugat akkori viselkedéséről. A hazátlanság, a talajvesztettség és a kiútkeresés regénye. Folytonos szembenézés és visszatekintés. Meneküléstörténet és próbatétel. A múlt kínzó fájdalmai és a jelenkor kihívásai egyszerre köszönnek az olvasóra a kötet lapjain.
Többrétegű lélekrajz is: a kiábrándultság, a csalódás, kilátástalanság, a várakozás és a remény stációinak újra élése. Mindez a szerző megélt emlékeire alapozva – de már kellő távolságból, megfelelő rálátással, az érzelmek biztonságba helyezésével – történik. (Nyilván ezért is várt évtizedeket Böszörményi Zoltán a mű megírásával.)
Bár a befejezés látszólag pozitív kifejlet felé mutat, a szerző mégis elrejt egyfajta kétséget a szövegben, amikor egy álomszerűséget idéző állapotra utal. Hiszen ezzel egy másik dimenzióba – a képzeletvilágba – helyezi át a történetet.
Sodró lendületű, izgalmas, cselekménygazdag alkotást vehet kezébe az olvasó, ahol több karakter személyiségébe bújva élheti át a menekülttábor mindennapjait és a szereplők megpróbáltatásait. Szembesülhet múltunk és jelenünk próbaköveivel, morális problémáival, feszültségeivel és a sokak által keresett szabadság mibenlétével. És persze az alapkérdéssel: lenni vagy nem lenni…
(Böszörményi Zoltán: Regál. Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2022)